Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bolha és a sas (különkiadás)

A lap a lap! Csak tessék, csak tessék! Óriási szenzációval a legújabb olvasmány. Mi történt Morzsival, mikor bekapta a gumicsontot. Rejtély az uszodában, ki a felelős? Vegyék, vigyék, itt a soha vissza nem térő alakalom!

Címlap sztori az első oldalon:

Vajon ki rúg majd labdába? Így a talányos indítás. Kovácsné, született Derekas Irma,  (Irma néni) rohadt savanyú káposztát árul a piacon, s veszel két kilót a pudvás hergyából, majd felteszed főzni és, szóval oltári ehetetlenre sikerül. (még ilyet) Na persze, az az átkozott kofaasszony sózta rám a vackát, tehetek én róla? Ugyan drágám, te mindent megtettél, egyébként is mindig más a hibás. Mondjuk, ha nem veszed meg, de akkor is…
Miatta történt, ő az oka, én tényleg abszolút, lehetetlen körülmények, plusz pláne és különben is! Ujjal mutogatni másra, akár western filmekben a vagány figura, lődözi áldozatait a háztetőről, fa mögül, meg ahonnan rárontanak hirtelen. Kész csoda, hogy nem kapott még izomlázat, mikor egyfolytában mutogat. Szegény ujj. (ujuj)

Egy merész fordulattal, kanyarodjunk a sportra. (kitalált történet, a valóságtól távol, ahol a mesék szövődnek)

Mert. Az van, hogy te vagy. Egyes egyedül csak te. Vannak nüanszok, mik igazítanak kicsit a helyes irányba, a telihez cseppre is szükség van így igaz, mégis a lépés, döntés, vállalás (a megfelelő szabadon választható) kizárólag a tiéd. Előtted pattog a labda, hogyan durrantod telibe, vagy lősz luftot, közöm nincs hozzá. Mint ahogy ahhoz sem, ha bajnok leszel, neadjisten százötvenharmadik. Úgy hiszem, nem lehet élsportolót nevelni, pusztán szerencsés találkozások vannak. Tök mindegy (majdnem) mi az edzésmunka, a képesség számít és az adott, mert vele született. A miért nem fejlődik a gyerek kérdést úgy is fel lehet (kéne) tenni, mire képes az enyém és örülni annak, amit elért, még ha szerény is az. A belőlünk hiányzó tudás vagy képességek szűke, nem mások hibáiból fakad, csakis saját felelősség, valamint korlátaink mutatója. Például a bolha baromi nagyot ugrik (magához képest) csak a repülés nem megy néki, mivel viszonylag semmilyen szárnya nem nőtt a háta táján, hogy a fene ott ette vóna meg. A sas lenne az oka?
Ha létezik edzői szerep, az kevésbé a kiadott feladatok milyenje, a hogyan inkább. Két ember között van-e átjáró, hatás, ráhatás, ami viszont lélektani út-kereső-vesztő. (át a sóhajok hídján, aztán amerre jónak látod)

Az eltúlzott példák, csak világítani próbálnak, ide-oda vetülnek szabadon, ahogy szél fújja a felaggatott lámpást. Vaksötétben. Csak a szél vagyok aki himbálja…

u.i.: van egy kis maradék savanyú káposztám, kérsz egy tányérral? Te döntesz!

Hát ez nem igaz, az újságom hé!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.