Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A debreceni edzőtábor 2016

Ezer éve moziban láttam Hitchcock: Madarak című filmjét. Egyik jelenetében két papagájt szállítottak kalitkában kocsival és ahogy az autó száguldva vette a kanyarokat, a madarak vele dőltek jobbra balra, akárha vagány motorosok lennének maguk is. A mögöttem ülő néni odasúgta a másiknak, hát igen, hat rájuk a légnyomás(?!) Gőzöm sincs miféle "légnyomás" lehetett, de hétszentség, létező és túlélte az éveket, mert engem bizony megbillentett valami hasonló. (már ebből a példából is látszik, mer' hogy jön ez ide, kérdeznéd) Ugye?
Nem szép dolog azzal kezdeni egy edzőtábori beszámolót, hogy te mint "karmester" a kritikus szintet meghaladó energiaveszteség okán a pánikgomb lenyomását fontolgatod, ám ha egyszer így volt, minek szépítsem(?) Általában véve jól veszi ki magát, mikor akad léted értelmének viszonylag látható körvonala. Vonal helyett néha kérdőjel tátong, súlya falakba présel, önnön koppanásod füledbe cseng, nem kimondottan zenei alapon. Hahó! Merre a lépcső? Cső cső cső felel a visszhang. Hála nektek, végül megtaláltam a vészkijáratot, kicsit késve ugyan, azért megérkeztem…

A felkavaró események, történésük pillanatában, különböző reakciókat váltanak ki, valahol a haragszom rád és az, ezt nem hiszem el között. A csoda abban áll ahogy átalakul, lesz hétköznapiságot messze felülmúló színes kalandregény, paródiája a magát percig is komolyan vevő létezésnek. Lássunk néhány illusztrációt, korántsem a teljesség igényével, melyeket összefoglalva olyan címekkel jegyeznék, mint: pletykafészek, hányattatás, de hol az óra, dugig vagyok és a bugyiban úszás szépségei.

Nekem ne mondja senki, hogy nem csajok ülnek a pletykafészekben. Remek érzékkel bélelik puhára, ügyesen elrejtve a suttogó szavakat, csupán hangos nevetésük hallik egy-egy arra sétáló gyanútlan áldozat irányába, a gúnyos pillantás pedig valóságos kegyelemdöfés a szerencsétlen önérzetén. Hirtelen nem is tudom nevessek, vagy csodálkozzak az érzelmek ily korai megnyilvánulásain, a tény akkor is tényleges. Egészen magasra hágott a boronálások számszerű aránya, és örömmel jelenthetem, a végére szinte mindenki járt valakivel. Ehhez az is kellett, hogy véletlen egymás mellett bandukoljanak át a zebrán, a beavatottak máris igazolva látták összetartozásuk bizonyítékát. Így van ez öreg barátaim, hej, de le vagyok maradva!

Hány? Több a sok(k)nál. Hogyan kell leírni szalonképesen, ha felül jön ki, aminek máshol kéne? Felütötte fejét a kór és sorba szedte áldozatait, amire aztán rá lehetett fogni, hú de fáj nekem is. Valódi előadások keveredtek színjátékkal, az igaz-hamis feladványt riadt nézőként izgultam végig, tán ezen okból kifolyólag, a katarzis elmaradt. Példaként említhetném a szendergésemben ért a bejelentést: taccsot dobott, szólt a hírnök. Először azt hittem meccs van, de a látvány nem igazolt reményt. Vacsora terítette be a szobát, a kijáratot csak lóugrásban lehetett úgy ahogy elérni s mikor hajnali kettőkor a ráadásról is hírt kaptam, megköszöntem a tájékoztatást és bátran a párnám alá menekültem. A feltámadás öröme annál szélesebb, minél mélyebbről érkezik, jó volt újra edzésben látni az elesetteket!

A csúszdaparkhoz (is) járt varázsóra, ami szekrényt nyit, zár és egyéb trükkökre úgy szint be van programozva. Az egyetlen hibája, hogy elveszíteni nem tanácsos. Kifelé jövet derült ki, egy hibádzik, odalett valahol a semmi ágán. A pörgettyűs korlát nagyon szigorú tud lenni, képes útját állni a bennrekedtnek és vagy kiváltod őt vagyonokért, vagy szevasz. Mi az utóbbit választottuk, legalább csúszkálhat óraszám, vigasztaltuk magunkat. Utolsó esélyt adva, táskákat borogattunk, talán csak elbújt a nyomorult. A gyanúba kevert bőszen bizonygatta ártatlanságát, már épp hinni kezdtünk neki, mikor valaki felkiáltott, ott van a csuklódon! Nem mindennapi kütyü és az gyönyörű sárga szíj… értem én.

A leves tálalva. Megúszta. A második fogás dettó. Aszongya dugig vagyok, pedig kábé annyi hiányzott belőle, ami három perc alatt elpárolgott. Mit mondjak? A pusztítástól olyan távol esett, (ha csak a kárba veszett ételt annak nem vesszük) mint háromlábú hokedli a világcsúcstól. Még le is lettem torkolva, mit erőltetem, még kihányja. Költői kérdés: erre mit lépsz? Jó megoldásnak tűnik kajamentes edzőtáborok szervezése. Vajon az utolsó napra kapott vacsorából mi nem ízlene, hm?

Új úszógatya, buggyingó márka néven a láthatáron! Minek cipelni másikat, nem igaz? Ott van kéznél, vagyis ahol az alsógatya lenni szokott. Fehér dizájn, áramvonalasított kivitel, plusz időtakarékos, mert átvenni se kell. Ilyet még tuti nem látott a debreceni uszoda. Próbálták is a szabásmintát megszerezni, de a titok nem eladó. Jut eszembe, hazafelé vajon svédalsó játszott?

Köszönöm a megértést, kitartást, az utánozhatatlan csínt, és talán még edzésértékkel is bírt…?!

                            

Eltört a pálca, de megragasztottam

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.