Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Zamárdi Villa KSI

Az éhség, Nagyúr. Igazából, korog minden. Szem a szépre, fül a szóra, lélek szabadságra, test mozdulatra. Jobb, ha ezen parancsokkal - mert azok - úgy bánik az ember, hogy engedelmeskedik neki, különben elvész a lényeg, arra pedig muszáj rátalálni! A miértre adható válaszok közül legjobb a "csak". És lefogadom, a balatoni tábor, az adakozás egyik nagymestere, még öttusázónak készülő berkekben is. A távok legyőzéséhez edzeni kell. Faltól falig, körbe-körbe, néha meg direkt fittyet hányva. Lehet fityisz, majd utána járok mi a különbség, de tény, s ebből aztán természeténél fogva következik, tényező a nyári tábor második hetének Balatonra utazása. Fogyatkozik a partszakasz, amit ne hódítottunk volna meg az évek során, és legyünk őszinték, a hódítás művészete alapvető képesség kell legyen, hiszen valamikor révbe kell érni, nem igaz?
A gyomor is korog. Illatnak a csukott ajtó, nem akadály, simán elkacskaringózik az orrodig, ah. Mi lesz vacsira? A jól értesült hozta a hírt, sült krumpli palacsintával. ??? Leírhatatlan volt a csalódás, mikor, nemhogy íze, még nyoma sem volt palacsintának. Ám micsoda szimat, ki a jövőbe képes szagolni?! A másnapi kajával érkező lekváros pali láttán, hálás ováció méltatta a nem mindennapi mutatványt. Valahonnan felhangzott ugyan egy utálom a lekvárt kiáltás, de Balatonon sincs kolbászból a kerítés, kakaóból meg pláne.
Válogatott hétpróbásokból állt a kicsik nagyszobája. Úgy okoskodtam, legalább egy helyről támad a veszedelem. És tényleg! Hajnali óbégatás, bombatalálat sehol, e pusztuláshoz képest, széthullott ágy, kiszakadt szekrényajtó, s egy elveszett pénztárca borzolta a kedélyeket. Ez utóbbit a takarító néni ásta elő, indulás előtt nem sokkal, benne a heti zsebpénz… és mások mellett a nyúló nyeklő nyakló rózsaszín műanyag csontváz is, (a part slágere) mindenki bánatára, bizony elszalasztódott.
Nem így a futás, minek legendája lassan már bőrkötésben lesz kapható. Városok, kilátók, aranypartok hajtottak fejet ámulatuk jeléül, mert a bevett szokás, inkább parton homorítás hassal ég felé, semmint a szaladozás fárasztó mivolta. Azért úszásból is csippentettünk egy keveset tavalyi hőstetteink helyszínén. További edzések a zsinórlabda pályára tevődtek, ahol a kapálózva levegőben úszás technikáját csiszoltuk homokosra. Einstand! Nos, igen. A nagyok győztek, kicsik meg remek homokvárakat építettek a pálya mentén, plusz tiporták egymásét laposra…
Négy csapat. Erő ész lelemény ügyesség bátorság, persze egységbe gyúrva , kellettek a győzelemhez. Végül a Jégkása bizonyult legjobbnak, tönkreverve a Zabáldit, Öttyúkot (hattyúkból faragva) és a tökutolsó Nádi gyökereket.
A búcsúesti műsor, tele érdemes művészekkel, a frenetikustól alig lemaradva, a felejthető kategória közönség díját nyerte, drámaian ügyesen játszva a hülyeséget.

Példamutató bátorsággal, egészen bokáig merültem a Balcsiba én is. Így is ellepett a mélységek áradata...

Legendás futások gyűjteménye

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.