Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első fenyőfám (ismétlés)

Karácsonyi köszöntés címén, engedjetek meg egy korábbi irományt újratöltve, immár felújított digitalizált változatban, természetesen 3D-ben, ami a drámai mibenlétét nemhogy oldaná, hanem sőt!

Szóval:
Szeretem a karácsonyt. Régebben pláne, ahogy a gyerekfejjel szokás. Együtt a család, színes fények, jóanyám sütijeinek illata, és szünidei matiné a tv-ben. Magilla gorilla, Foxi Maxi… az volt ám(!) nem a spongyabob. Az ajándékok okozta meglepődés nem volt teljesen őszinte - bár úgy csináltam - mert az igazat megvallva, már korábban felkutattam valamennyit. Volt, hogy a nekem szánt csomagot  elfelejtették a fa alá tenni, ilyenkor finoman jeleztem, tán lemaradt valami... jó tudni előre mit hoz a Jézuska, nemigaz? A karácsonyfánk néha elérte az egy métert is, bár a szekrény tetején egészen nagynak látszott.

Tizenhat lehettem kábé, akkortájt jöttek divatba a nagy tűlevelű feketefenyők, és rávettem szüleimet, legyen most nekünk is. A ráhatás kedvéért rögtön felajánlottam, bízzák csak ide. Nem sejtettem mit veszek ezzel a nyakamba, és kerül be kitörölhetetlenül drámai emlékeim közé.

A hegyen, ahová futni jártunk, volt egy erdészház, ott árultak ilyen fajtát, a lehetőség magáért beszélt. Ha már enyém a főszerep, nem akartam elaprózni, választottam hát akkorát, hogy a mókus csak többszöri nekifutásra ért volna a tetejére. A derék erdész bá összes madzagja ráment a kötözésre, s mikor daruval ráemelte edzőm kocsijának tetejére, a mennyből az angyal dallamai szálltak a szélben. Büszkén néztem, ahogy a népek ujjal mutogatnak utánunk, mert biztosra vették, az ország fáját viszik a Parlament elé. A fuvar azonban nem hazáig szólt, hanem jócskán messze tőle. A kocsiban utazó sporttársak, valamint tízegynéhány arra járó segítségével,  leizzadták a csomagtartóról szegényt és boldog karácsonyt integetve, magamra hagytak véle.

A kép címe: Én és a mamutfenyő. Alig pár métert vonszoltam arrébb, mikor a spárga megadta magát, és az én drága karácsonyfám, hirtelen eredeti fényében (és méretében) pompázva, háromszorosára ugrotta magát. Ünnep előtti csúcsforgalom. Egyik tömött villamos a másik után, vidáman csilingelve haladt tova, miközben az esélyeim mérlegeltem. Hiába osztottam szoroztam, az eredmény mindig nullára jött ki. Kockáztatnom kellett. Néhány támadás kudarcba fulladt, simán visszapattantam a startvonalra, végül a sokadik kísérletre felbirkóztam magam, hála az önkéntes segítőknek, akik testi épségüket nem kímélve, hangos hórukk kiáltással tolták a még kiálló ágakat. Na ott ahol álltam és további két ajtóban, nem szállt föl senki, elhiheted. Ha valaki megszokásból lépett föl, a fenyőerdőmmel találta szembe magát. Látni ugyan nem láttam őket a fa alól, de tisztán hallottam - jaj áhh uhh sszzz. Leszúrtam valamennyit. Tus! Lejutni sem volt fáklyás menet, s mire az emeleteket is megmászva végre hazaértem, a megtépázott sereg hozzám képest divatmagazinba illett volna. Ezen a karácsonyon, otthonunkba költözött a fenyőerdők összes vadregénye. Őzek, mókusok… Így történt.

A mókus, aki feladta

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Karácsony

(Gállné B.A., 2017.12.22 14:23)

Köszi Gyulabá ezt a néhány vicces percet.

Re: Karácsony

(Gyulabá, 2017.12.22 18:05)

:)

 

Profilkép


 

Képgaléria


Elérhetőség

Takács Gyula

1146 Bp. Istvánmezei út 1-3.

0620 544 44 59

gy.taksi@gmail.com

A következő versenyig



Tetszik az oldalam?



IDŐJÁRÁS


KÖSZÖNTŐ

gravírozás

Levelezőlista


Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>


Statisztika

Online: 4
Összes: 480795
Hónap: 6034
Nap: 220