Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balatonvilágosi tábor 2019 - beszámoló

Beszámolót azért nehéz írni, mert a legnagyobb igyekezet ellenére is csak érzékeltetni lehet a történéseket, annak sodrását, erejét, érzelmi energiáit, fájó és boldog pillanatait, aligha. A balatoni táborozás, minden évben az egyik legjobban várt esemény, hagyományos (már-már legendás) edzésekkel, egyéni és csapatversenyekkel, melyek visszatérését lehet üdvözölni, megszenvedni, ahogy azt jobb helyeken illik. Az őrület mindig benne van a levegőben, alig várja, hogy leplezetlen alakját megvillantva színre léphessen végre. Képes felrepíteni, hol az őrülten nagyszerű dolgok ejtenek ámulatba, ám tudja lefelé is, amiben köszönetet keresni kábé annyi esélyed van, mint sósperecnek a torták versenyében. Csúcspont-mélypont vonatkozásában persze, a szemlélő helyzete felettébb meghatározó. Például lefutom, vagy lecsalom esetén a teljesítő belehal, a másik boldogan lapít valahol, miközben nagyokat kacag egy bokor árnyékában. Igyekezetem arra erőlködik, hogy a negatív példa, ne vicces jópofaságnak hasson, hanem erősítsen a becsülettel vállalt feladatok megoldásában, akkor is, ha az sokkal nehezebb.

Sosem voltunk még hajóval kirándulni ezen a csodás tavon, most sikerült, hála egykori kiváló öttusázó barátomnak, aki ehhez az élményhez segített. A facebookra feltöltött kis videó ad némi betekintést, milyen dübörgő zenével kihajózni zöld hullámokon a nyári nap szikrázó fényében, fedélzetről béna fejeseket ugrani a Balaton közepén. El Capitano, örök hála!

Váltó földön vízben, kombi, zsinórlabda, szellemi vetélkedő, aquatlon, éjszakai keresős voltak a viadalok, végül a Szúnyogfelhő csapata tudhatta magáénak a képzeletbeli pálmát, míg a Rántott Béka - Kopasz Kukac - Kígyószem képezték a további sorrendet, de azt nagyon.

Amit szerettem: a hajnali csendben ébredő táj, a fent említett hajós utazás, a vidámság önfeledt, de kulturált öröme és az ebből fakadó kedves nevetés, az edzések-versenyek becsülettel teljesítése (pozitív hozzáállás) a lebukott éjszakai kalandorok rajtakapáskor vágott riadt (és látszólag megbánt) tekintete, a fürdés rengeteg játéka, a siófoki kiránduláson megpihenve egy jegeskávé, szörnyű lábsérülések csodás gyógyulása, a világító élőbója, a napvégi esték, amikor azt hittem már mindenki alszik (haha)

Amit nem: a legközelebbi közért két kilométer, (oda-vissza négy!) bokszoló „barátaink” általuk felsőbbrendűnek hitt tudata, amit ráadásul úgy tartottak magasba, akárha győzelmi lobogót lengetnének, a táborvezető hozzánemértő sértő viselkedése és néhányatok (de az folyamatos) kéréseim teljes figyelmen kívül hagyása. A szállás kaja az elment kategóriába sorolható, ahogy az idő a tábor felett és lassan felettem is…

neked vajon mi volt a csúcs
avagy mélyen
marad-e valami a képen
emlékszel arra, mondod majd mesélve
én csak remélem - kedvedre

az esélytelen nyugalma

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.