Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bye-bye Tata

Kész vége. Finito. Tatának annyi. Jobban mondva a mi ottlétünknek. Felülírtak minket, és kikosaraztak. Hárompontos dobás…
A kérdés, hogy mi legyen? Maradjunk a KSI-ben, vagy keressek valami megoldást máshol erre a hétre. Hm? Tökéletesen megértem, az ingyen tábornál nehéz olcsóbbat találni. Ha más helyre mennénk, azt nem finanszírozza az egyesület. Tehát gondolom, huszon ezer… viszont nincs korlátozva, ki jöhet velünk. Sovány vigasz. Olyan helyet kéne keresni, ahol komolyan tudunk edzeni, az uszira gondolok elsősorban, mert azon a hétvégén verseny van, a Diákseregszemle II., személyesen. Elfogult vagyok a vidékkel szemben (is) és ahogy tehetem, menekülök a városból. Ha rajtam múlna, arra szavaznék, menjünk.
Néhány érv: A változatosság gyönyörködtet. Új hely-lendület-kedv… mert a megszokás, gyakran fásulttá tesz. Önállóságra nevel, közösséget formál. Az anyagi vonzatát nehéz nem figyelembe venni, de számolják bele, ha maradunk, vagy nem megy táborba, az is pénzbe kerül, hiszen enni otthon is kell. Hát ez van. A világ azért nem dőlt össze, csak kicsit beborult az ég.
„az együtt érző felhők elsírták maguk…”
 

                        lyukas garas

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.