Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Debreceni edzőtábor II.

Szinte már hazajárunk Debrecenbe. Rövid időn belül, másodszor kaptunk lehetőséget az itteni edzőtáborozásra, és ahogy ez régi jó barátok között lenni szokás, veregettük hátba egymást, szevasz haver, hogy s mint? Egy igazán őszinte barát nem köntörfalaz. Kimondja kerekperec, fájni fog, de megéri a gyűrődést, mert az sikerre váltható. A szenvedés éle ugyan húsba vág, ám sebek helyett, csak rabul ejt. Ez a különleges fogság pedig, inkább kitárja kapuit - semmint bezár - arra világra, ahol bizonyítást nyer, hogy a befektetett munka elnyeri méltó jutalmát.
A létszámunkat tekintve kis, szememben mégis nagyra nőtt csapatom, ki-ki meccset vívott a fáradsággal. Az eredményhirdetésnél, egyhangú pontozással, végül a mi kezünk lendült magasba, szép az élet, finom a rántott sajt, hej!
Lássuk be, a mi merre hány méter, izgalmasnak aligha nevezhető. Helyette legyen pár olyan történet, ami jó eséllyel indulna a "mire emlékszem az egészből" vetélkedő, képek a múltból műsorában…
Balszerencsénk, no meg a portaszolgálat, a toronymagas harmadik emeletre zsuppolt bennünket. A gyalog megmászni naiv kérdés (le is út, fel is út) eleve kizárta magát, az egyetlen  szóba jöhető változat a lift maradt.  Ezzel kezdetét vette, zárd a többiek orra előtt a mennyek kapuját című hadiállapot. Mikor az ostrom sikerrel járt, még a levegő is szorult helyzetbe került. Szerencsére minden emeleten megálltunk, hála a tréfás kedvű nyomkodóknak, ha tetszik érteni mire gondolok.
A közös városnéző sétánk sajnos ketté szakadott. A lányok, szokásukhoz híven, faképnél hagytak, nem vegyültek velünk pórnéppel. (így érezhet az eldobott zsebkendő) Kullogásunk az ismeretlenbe mély bánatát, csak a Kismandula cukrászda tortái enyhítették és kicsit a hűtlenektől kapott hívás áradat, amit naná, hogy nem vettünk föl. Önérzet is van a világon, nem igaz? Felhúzott orruk előtt térdepelve, mégis mi kértünk bocsánatot utólag, de ez kb. annyit ért, amennyire a földhöz vágott vázát sikerül megragasztani. Tanulságnak sem utolsó, hogy a bocsika, max ragaszt, de helyre nem hoz…
Bowling! Ahogy mi gurítottunk, nem gurít úgy senki. Úgy hírlik, szegény bábukat a sürgősségin ápolják azóta is. Strike törők néven írtuk be magunkat a hallhatatlanok közé, a vályú királyság csak ráadás volt. Mit nem tesz a gyakorlás?!
Krumplifőzelék, pörkölttel? Pincér bá, viccelsz, bolondozol? Az éhségsztrájk meghozta gyümölcsét, vagyis a frissiben levadászott szárnyast, ami alig pár óra várakozás után máris terítékre került.
Jó mulattság KSI-s munka volt! Képek bizonyítják. Szemmel láthatatlan, szívünkben élő, az álmot ki hogyan mesélő…

Mennyek kapuja

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.