Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Debreceni tábor - beszámoló

Hogy is kezdjem? Egy mondatba sűrítve azt mondanám, a jókedv dominált. Áthatolhatatlan páncélt képezett köréjük, mely ellenállt az összes próbálkozásommal szemben. Bevetett fegyverzetem tárháza, úgymint intelem, figyelmeztetés, könyörgés, valamint az egyébként mindent elsöprő szigor, sem törte át a falat, pedig „Amíg van egy-két jó falat, S egy jó falat az csak akad” (by Balu) …de nem. Mondok egy példát. A maradj má csöndbe(!) utáni nyugalmi állapot, kábé két másodpercig élte tiszavirág életét, hogy aztán újult erővel csapjon fülembe a hangorkán, legyen akár étteremben, szálloda folyosóján, nem számít. A káoszelmélet ehhez képest, a kanyarba sincs, jobb napjait is beleértve.
Az érem két oldala, a fej vagy írás találós kérdés óta lett közismert, s mint ilyen, hat a szemekre oly módon, hogy míg az egyik sír, a másik nagyon is nevet. Ha egy közösség ennyire képes az önfeledt jókedvre és saját világában élve, öröm diktálja az események folyását, számomra is szerethető. (így utólag)
Mindennek ellenére, vagy pont ezért, a sportolásban is meg-meg csillant az igyekezet, hol fényesebben, máskor nagyító alatt nagy nehezen megpillantva, de létezően. Volt felmérő, egyéni és csapatverseny, meg akkora lasagne vacsorára, hogy a fal adta a másikat.
Edzőtáborban késni, a főbűnök egyike. Egyértelmű, ahány másodperc, annyi fekvőtámasz. Páran hazavittek belőle, (debreceni szuvenír) ugye nem felejtitek lenyomni a sarat, hm?
Miért a reggel maradna ki a különlegességből? Egyik szobából érkezett a hiteles infó, miszerint náluk óramű pontossággal, ötpercenként kapcsolt be hálótársának az ébresztő durrantás, melynek a hangja önmagában is lenyűgöző volt, mégis a szaga vitte a pálmát. Szegény áldozat a paplan alatt keresett menedéket, állítólag hiába.
Nehogy a legkisebbe szoruljon a szó, ha nem muszáj, így történt, hogy gyakorlatilag be sem fogta az ő kicsi száját és fűzte egyre-másra a „mivel” kezdetű mondatokat. A Körte, (becenév) neki Kölyte, (répa retek mogyoró...) tetejébe folyton elvesztett valamit… ja kérem, figyelem központjába kerülni, tudni kell.

Ti drága olvasók, ebből az összefoglalóból, csak  töredékébe láthattok az egésznek, a szerencse most is nekem jutott, hogy átélhettem teljes valójában. Fú… Olyan gyorsan elillant a hét, mintha nem is lett volna. Pedig de.

Az ellenálló fegyverzet

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.