Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ez tök ász!

… és ha húzok rá egy tízest, esetleg két királyt, meg egy alsót, az pont huszonegy! Nagy mázli, néha bejön.
A szülői értekezletre, kár volt kibérelnem a Papp László Sportarénát, a lelátó kongott az ürességtől. Az X-Faktor döntősei, az utolsó pillanatban lemondták a fellépést, nem csoda így, hogy a koncertélmény elmaradt. Azt a néhány szólamot, amit megpendítettem, kiadom most egy kislemezen, azok kedvéért, akik nem lehettek ott, mert dal csak úgy lesz belőle, ha közösen énekeljük. Hát kezeket a magasba! Come on everybody!
Bevezető zene-bona: A sport.
Van belőle eredményességre törő, és van, a csak úgy simán. Az utóbbi is rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy egészséget őriz, alakot formál, valamint plusz ajándékba adja, a mozgás örömét. Nem utolsó szempont, és ne legyintsük rá, mint érdemtelen semmiségre. Eredményesnek lenni, már kicsit összetettebb, és vannak bizonyos feltételei (Néha feledésbe merül) A három muskétás: Gyerek. Edző. Közösség.
Első szám: A gyerek.
Ez a dal, három szólamban játszódik. ( Melyik a mélyebb, magasabb, rátok bízom) Edzésszám, az ott beleadott apai-anyai, végül, de nem utolsó sorban, a mit hoztál magaddal kiskomám?! Most egészen halkan pengetve a húrokat, e hármast, dúdold velem még egyszer. Az edzéslátogatottság tekintetében, a szórványos, az kevés, az egymás hegyén-hátán, sok, ezért üdvözletem a pont jónak szól, mert figyelembe veszi, az életkort, erőt, kedvet, iskolát és a nagymamát is. Ami az edzésen lévő hozzáállást illeti, ostorom nincs és nem is lesz. Az adottság, mint tudjuk, az úgy van. Vagy nincs. Tehát a gyermek szempontjából, nagy vonalakban, ezek a meghatározói az eredményességnek.
Második szám: Az edző.
Fú, az jelenleg én vagyok. De előkeresem a diplomám, mert lehet, hogy elveszett…
Itt adva vagyon, a mit és a hogyan! Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert szó az nincs… csak érzet. Hangulat, kedv, motiváció, mosoly, bíztatás… ebben a korban lévő gyerekeknél, eme hogyan csokor, kenterbe veri a nyolcszor egy hosszt, vagy a négyszer ötvenet. Ha hiszed, ha nem, én tudom!
Harmadik szám: A közösség.
Tulajdonképpen, maga a szülői, erre az eseményre íródott, mert a nyári sporttábor ad lehetőséget leginkább arra, hogy kovácsoljon. A baráti érzések, az együtt sírunk-nevetünk, a közösen meg-át és túlélt élmények teremtenek kedvet, tartanak össze és visznek előre. Nem? De.
Záró akkord: A bizalom.
Ha nincs, az gáz. Minden emberi közösségnek, legyen akár kettő, vagy több ember között, ez az alapja. Ahhoz, hogy valami kiforrjon, idő kell. Bornak, mély érzelemnek, eredménynek. A rövidtávú siker, mondjuk pár másodperc, hosszabb távon is megmarad? Időre éljük az életünk, jaj, el ne késsünk, futás! Milyen jó néha elengedni, és hagyni kicsit magától sodródni a dolgokat. Van ám úgy, hogy az áramlat jó felé visz. Talán csak hit és bizalom kérdése.
Szeretem a zenét, most megpróbáltam játszani is. Így sikerült.

 

Lapot kérek

 

 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.