Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hát mégis elfutott

Ilyenkor mindig képeket vetít az emlékezés. Tudod, azt a fel - felvillanósat, ami cikáz. Évek között ugrándozik össze-vissza, nem törődve holmi időrenddel, csapong szabadon, valamilyen közös  élményhez kapcsolódva. Feltalálójának üzenem, jó kis kütyü, bár lassító gombot szerkeszthetett volna hozzá, s ha már itt tartunk, stopot is. Hát csak szaladok nyomába egyiktől másik után, aztán belátom, jól van ez így, legalább film pereg belőle. Nevetve sírhatnékos, kedvesen szomorú.

Öttusa. Öt darab tusakodás. Mindegyikért külön - külön harcolni kell, küzdeni távval, ellendolgozó erőkkel, álmodott célokért. Mintha össze kéne terelni a szétfutkosó nyájat, vagy egyetlen öleléssel átérni az óriásfa derekát. Ember legyen a talpán! Éjeket nappallá téve, a jó ég se tudja milyen napról napra megújult kedvvel, töretlen hittel, hogy majd összeáll és diadalt arat. Bármi sül is ki belőle, csak finom lehet, verejték sójából, tekintet csillogó mosolyából, olyan édes sós sütemény féle.

Ennyi finomság közé, hogyan keveredhet keserű? Már késő a bánat! Ó, pedig behunyod a szemed és látsz, mikor nyitva van miért nem? Hahó, te légvárak bástyáin talpig páncélban feszítő önhittség nagyura! Hazug álarcod mögé bújva igét szónokolsz? Dacos elutasítás, segítő megértés és türelem helyett. Bravó. Hová lett az öröm, büszkének lenni, hogy aki a sok mellé hozzátenni képes, az nagyon is méltó rá.

Még sosem írtam erről. Magam se tudom mennyre aktuális, ha csak annyiban nem, hogy jelen van a jelenség maga, és a búcsúra emelő kezem is még int felé. Gyakran téved el a szerep, esetleg a farsang időpontját nézzük félre, és öltjük magunkra a páncélos nagyúr álarcát. Pedig ez a páncél nem óv meg sebektől…

Győzött a futás az öttusával szemben, lehet, előbb-utóbb bekövetkezik, de egy próbát megért volna. Volna…
Vádolni - nem azt nem akarok. Egyrészt látom a másik oldalt, az elvárást, a jelenlét hiányának képzelt vagy valós mélyülő árkait, másrészt a felelősség saját szerepét. Ha a dolgok  tőlünk függetlenül "előre megírtak" szerint alakulnak, ez egy rosszul megírt történet.

Na de! Az edző dolga, saját sportágától függetlenül akár, sportolásra buzdítani, üdvözölni mindenkit, aki így tesz és ha ebben sikerre talál, az plusz öröm, csak gratuláció lehet.

Egy beégett kép a sok közül: a táncot járó copfjáról, ami lengedezve integet lehagyott ellenfeleknek, s talán nekünk is. Fuss Cinti fuss!

nefelejtselminket

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Budapest Anyácska utca

(Véber János , 2015.10.25 16:09)

Évekig nagy figyelemmel és szeretettel követem bejegyzéseidet, frappáns írásaidat, szerintem ezt nálad jobban az Öttusa családban senki sem tudná jobban tálalni. Az 5 -év felejthetetlen volt számunkra! Az élet most úgy hozta, hogy egy más irányba kell lépnünk. 365 napig gondolkodtunk mi lenne a legjobb döntés! Életem egyik, ha nem a legnehezebb döntése volt. Cintia érdekeit szem előtt tartva végül így kellett döntenünk. Egyet ne felejts, el Akárhová jut Cintia az Atlétikában nélküled ez nem jött volna létre, amíg élek hálás leszek neked támogatásodért Cintia iránti szeretettedért. KÖSZÖNÖM.....Köszönjük

Re: Budapest Anyácska utca

(Gyula bá, 2015.10.25 17:04)

én is :(
drukkoló figyelemmel :)