Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ideje az álmoknak

Tőlünk független is, mindennek meg van a maga ideje. Szónak, hallgatásnak, igazságnak… soknak, kevésnek. Sőt, értelme, és a miértje is. Most a kevésnek ütött az órája, pedig nem hoztam távolságtartási végzést. A verseny előtti utolsó héten, gines rekordot döntött az érdeklődés, a bármi más irányába. Nem olcsó válaszlépés, de azokat, akik végig pihengették a nyarat, nem nevezem be a szombati versenyre, még kárba veszne a nem edzésbe fektetetett rengeteg energia. Azért így is van szépsége. Igazi profi, családias hangulatot idézett a megmaradt kis csapat. Kitűzött célok, valós remények a továbblépéshez. Továbblépéshez, amiért tenni kell, mert sajna, nem adják ingyen…
Bekalkulálva a megfelelő szélirányt, fűcsomónak álcázva lapult a mindenre elszánt vadász csapat. Esélye sem volt a kis szökevénynek, aki túl korán ünnepelte a szabadságát. Csupafül és Sólyomszem kiszúrta a lombok között, mikor fütyörészve újságolta a világnak hőstettét. Rövid közelharc árán tenyérbe zártuk, és mivel semmit sem volt hajlandó elárulni titkos küldetéséről, a Récsi központunkba szállítottuk, további kihallgatás céljából. Egy néni, óh be szép(!)    felkiáltással magához ragadta… jövőbeni sorsáról a nyomozás érdekében, nem áll módunkban tájékoztatást adni. E sorok írója, a délutáni úszás előtt, álomba szenderült… a szokásostól eltérő néma csend vette körül (hátha elmarad az edzés). Talán azt gondolod, egy edzőnek nincsenek álmai???Ezeknek a történéseknek volt ma ideje. Értelme is, biztosan!

 

Gyurrrika

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.