Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kéttusa MK. V. forduló / kiírás

Nem baj, ha harangozok egyet? Én öntöttem, mert értek hozzá. Fenn van jó magasan, fából, (vaskarika) kőből, márványból készült lépcsősor vezet oda. Csak fellihegek a tetejére, megragadom a madzagját és húzom, rángatom szépen. Egyet kondul, majd csilingel, végül zeng-bong, ahogy a félrevert haranghoz illik. Ő nem a déli, hanem az, amelyiket valamilyen magasztos, vagy drámai esemény eljövetelekor szokás kondítani. Ez a harangjáték egyszerre hordozza magában mindkettőt. Ha figyelmesen hallgatod, könny és kacagás hallik belőle, ahogy sírva vigad a megélt az elmúlt felett. Szomorúságát az elrohant idő, örömét pedig, érdekes módon, ugyanez hordozza. Végre vége, suhintok a levegőbe, úristen, már el is szaladt?! Ne olyan hevesen haver, lassíts kicsit, kérlek tisztelettel, de beszélhet ennek az ember, falra hányt borsó. Még hogy a falnak (is) füle van, akkor mit kagylózik, mert, hogy erre süket, az fix. 

A nyári tábor utolsó hete. Még lehet szépíteni. Vannak, akik nulla találattal büszkélkednek, egy árva megmozdulás nem sok, annyit se bírtak velünk lenni. Sokan az alig kategória képviselői, mint óvatos duhajok, (vagyok is meg nem is) amolyan szemfényvesztés alapon, és páran az egy kezemen megszámlálhatók, kik becsülettel tolták a legyünk öttusázók szekerét. Egy szó,mint száz, legyen bár így, vagy úgy, a nyár utolsó versenyére szólít, hív ez a bim-bam. És, hogy lásd kivel van dolgod, ingyen adok hozzá kedvcsinálót. Íme: Pesten, egynapos. Hát kell ennél szebb?
Utána, mi elmegyünk nyaralni. Te, ki eddig nyaraltál, most mihez kezdesz…?

Kiírás  ITT

Félreverve

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.