Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kéttusa MK.III. és Háromtusa MK.IV. Eredmények

Az eredmények közzététele, oly világosan ragyogja be a kék eget, akár a magától értetődő természetesség. A versenyek után járó jegyzőkönyv, egyszerűen része a világnak, mert muszáj, csak és kész. (ahogy reggelnek a kávé) Egér, klikk, másolás, beillesztés, s máris látható, merre csak pillantás vetül, polcok roskadoznak, hócipők telnek, úton útfélen, Dunán innen, Tiszán túl a bérceken (is) hej! Na most erre gombot varrni, hogy a keservbe eladható?! Isten a megmondhatója, próbáltam. Kollégától szülőig terjed a skála, ugyan írjatok már beszámolót ti is. Süket fülek... de a labda még mindig a levegőben, elkapni nem tilos.
Persze tudósításaim, amivel nyomon követem az eseményeket már-már szó szerint, percről percre pontosan beillesztve a láncolatba még a mozdulat ívét is, nincs bátorságotok megkérdőjelezni. Mégis érdekes lenne más szemszög, elfogódottságtól innen, felháborodottságon át, különböző észrevételek momentumaival átszőve, mely olyan port kavarhatna, hogy a mindent beborító sivatagi homokvihar, dűnék mögé bújna szégyenében. Szövetségi honlapok, belinkelt egyebek kiszáradt adatai, dettó.

Kedvcsinálónak szóljon itt egy igaz történet a tegnapi versenyről:
Alig lett vége a vízi bemelegítésnek, rajta még a cseppek csillogva csúszdáztak, merre szabad folyást engedett a lejtők vonulása. Mire derék mamija, gyakorlatilag percet sem tétovázva, rántott húsos zsemlyét helyezett  kicsiny kezébe. Az egyikbe. A másikba egy tábla csoki, már csak nyomokban emlékeztetett egykori önmagára. Mi ez, ha nem a két orcára falatozás művészete? Legyen erőd kicsi fiam, inkább hasfájás, mint végelgyengülés, nem igaz? A jelenet címe: Ha már pufi, legyen kövér.
Ezzel most jól kilőttem a lényeget, de hátha akad még nektek is mondanivalótok. Arra gondoltam, küldjétek el mailen és én bemásolom egyenest ide. Ne árválkodjak már kétségek között, no meg pláne is lehetne "ami nincs, az mégis van" felett.

Kéttusa eredmények  ITT

Háromtusa eredmények  ITT  

Úgy szép, ha kerek

az első "fecske" csak tessék, tessék...
Mészáros Emma mami:

Hogy ne szomorkodj Gyula, írok akkor pár sort :-) Meg amúgy is. Csak a saját szemszögemből, persze. Meg kicsit azoknak, akik az út legelején járnak (persze mi is ott járunk, de néhány kilométeren azért már túl), mert tudom, nem könnyűek, és bizonytalansággal teltek az első lépések.

Azt veszem észre, hogy alakul, formálódik ez az egész dolog. Lenyugszanak a felháborodások, a túlzott vagy a túl alacsony várakozások. Látom, honnan hová érkeztünk mostanra, és merre vezethet az út.
Azért is látom (persze a gyerekek fizikális és technikai fejlődése mellett), mert egységbe forrt ez a kis KSI-s :-) közösség, és a "nagyokkal" kapcsolatos személyes történetek, az ő fejlődésük képe sokat segít a megértésben, a kivárásban. A gyerekeknek meg példában. Lassan látják ezek a már-nem-is-annyira törpék is, hová lehet eljutni. Kitartással, szorgalommal. Jó, tehetséggel is, persze, de az, mint tudjuk, max. 50% a latban.
Egyszóval, nőttön-nő a küzdeni és nyerni akarás, és mostanában érti meg az én 9 évesem is, hogy lehet és kell az idővel is küzdeni. Hogy nem mindig a helyezés, hanem a személyes fejlődés is mekkora öröm.
El kell telnie pár évnek, amíg igazán, láthatóan beérik a munka - Gyula munkája is, amiért óriási köszönet. Mikor látod, hogy a gyerek összehangolja a mozdulatait. Hogy fejben mindvégig ott van. Hogy morcos a futam előtt, de csak mert koncentrál. "Hagyj békén, tudom, mit kell csinálni!". És tényleg tudja. Furcsa nézni, milyen komolyak lettek, milyen igazi kis versenyzők. Hogy mennyi munkájuk van ebben, azt talán tudják ők is, de én mindenképp.

Büszke vagyok rá, rájuk nagyon. Tök jó örülni a sok sárga KSI-mezes sikereinek, örömének. Jó látni, ahogy biztatják egymást. Ahogy lassan ez lesz a világuk.

Szép hetet mindenkinek!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.