Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MK.VI.+ Versenyeredmények

„Ó bölcs! Oly sok éve már, hogy itt elmélkedsz magányodban, és mostanra biztosan megtaláltad a választ. Mester! Világosíts fel engem. Ne siess úgy fiam. Még a kérdés sincs meg…”

És mi amatőrök? (Bocs a bölcsektől) Talán tudjuk a választ? Mikor a jó, a helyes? Hm? A fogalmazás egyik alapkövetelménye, hogy kerüljük a szóismétléseket. Próbálkozom. Most mégis véteni fogok ellene. Sok-sok bejegyzéssel ezelőtt írtam már, minél többet tudunk valamiről, annál inkább rájön az ember, mily keveset tud az egészről.  Szóval, ha bárki azt gondolná, enyém a tudás, mi (minden) kell a győzelemhez, ki kell ábrándítsam. Szép! Edző, akinek fogalma sincs. Legfeljebb kb. Na ezért van az, hogy edz a gyerek mint güzü, s mégse javít. De annál lelkesebben üdvözli az akaratot, független az eredménytől. Hibátlan dolgozatot tudnék írni a világ összes egyetemére. Utólag, kezemben a jó megoldással… Szép volt kicsim. Ügyes voltál. Örülök neked. Nem baj. Ezek többet érnek az összes mindenségnél. A kisember nem éremért hajt, hanem a szüleiért. Az ő örömük szebben csillog az aranynál is. Ezt látni! Szeretem…

Volt a pályán egy csap. Az élet vize folyt belőle. Fejekre, kulacsokba… zarándok hely lett. Imádom a vizet. Ahogy csillog, csobog, hűt, szomjat olt és megment.

Magyar táj, óh! Országút. Aratnak. Annyira szép! Mellém repült egy gólya, benézett az ablakon. Mondani akartam, hej, hová te, mesélj. De tovatűnt a pillanat.

Csatlakozni szeretnék szüleitek öröméhez, és nagyon-nagyon gratulálni a sikerekhez. Ha volt, ha még várni kell kicsit rá…is!

Jegyzőkönyv ITT

  

Mesélj!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.