Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Negyedik hét

Tisztelt Bíróság! Az igazat, csakis az igazat. Mindent bevallok. Vétkeztem. Bűnös vagyok,  hamis igazságok terjesztésének vétségében. Áldozataimat fondorlatos módon igyekeztem félrevezetni. Elterjesztettem, hogy a sport több mint a pályán teljesített méterek, hogy annak közösségformáló ereje, az összetartozás, barátság, hűség…(is) érték. Továbbá, játékokat csempésztem a szigorúan őrzött falak közé, azt állítva, hogy holmi kidobó, az öttusás képességek fejlesztésében, szerepet játszhat. Mentségemül annyit tudnék felhozni csupán, nekem ez, hitem. Szerencse a szerencsétlenségben, páran megúszták a katasztrófát, távolmaradásukkal megmenekülve a borzalmak alól.

Néma csöndben ültünk a szobában. Levegővételt visszafojtva lestük a nagyokat. Cél, tűz, katt. Célra tartás vezényszavai, mozdulatai. Irigykedve néztem őket, kezükben az igazi pisztolyt és arra vágytam, bárcsak én is itt tartanék már. Példaképeim voltak, olyan akartam lenni, mint ők. Karjukon a megfeszülő izmok játékát, tudásukat, vagányságukat úgy szívtam magamba, ahogy a kiszáradt föld az esőt. Én, a szájtáti kicsi, ha útban voltam is, nem löktek félre. Az edzőtábor szent volt, és a világ maga. Kerekké tette az ottlét, kicsik és nagyok közös ügye. Az öttusa.

Köszönet csoportom nagyjainak, akik nem átallottak önfeledt játékukkal is példát mutatni, és bizonyították, (nekem) hajtani lehet a fára mászó, pályán inkább a különböző rovarokat tanulmányozó törpék mellett is.
Cukorrépa. Karalábé. Mérges gomba. Lila hagyma volt e hét versenyeinek csapat sorrendje.

Mivel az igazság, sok esetben csak nézőpont kérdése, kérem a Tisztelt Bíróságtól, feltételes szabadlábra helyezésem. A szabadság életünk fontos kelléke. A választhatóság okából kifolyólag is…

Jövő héten Olimpia!  Nálunk már elkezdődik. S ahogy mondtam, szabadság. Semmi nem kötelező. Kinek mi kerek. Ugyebár?

Nyerő áruk fóruma

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.