Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Öttusa tábor VI. hét

Az utolsó mohikán, és az utolsó előtti hét találkozik a sivatagban. Uff. - Te merre vágtatsz rézbőrű testvérem? Amott a préri láthatárán, hol az ég a földdel összeér, van egy hely, amit mi indiánok úgy nevezünk, Terembura. A legenda szerint, ősapáink ebben a burában termelték a Kutyafáját, minek ágaiból faragott istennyila, tette legyőzhetetlenné őket. - Szép gondolat. És? A nagy varázsló mondá, ha odaérsz, álmaid valóra válnak, és az örök vadászmezőkre tévedt mellé lőtt nyilaid végre mégis célba érnek. - Veled tartok! Álljon meg a bölénycsorda, sápadt arcúaknak, az tiltott terület. - Vagy úgy. De hol itt a sápadt arcú? Ilyen vörös fejeket vadnyugat még nem látott. Indiánra perzselt kis csapatommal, skalpvadászatra készülünk, és jól jönne bőrtarisznyánkba álmaink igaza. Kinek nem? No és a tettek mezejét, özönlötték-e népeid?
- Özönlésről szó sem volt.
Ilyenekről nem dalolt a Hold.
Ha mégis megtette volna,
minden, minden csak sírna…
Azokra kérem áldásod, kik harcoltak álmaikért, legyen övék a legyőzhetetlenség ereje, és tátott szájakból szakadjon az elismerő kiáltás: Akutyafáját! Ez már a célegyenes, vágtassatok hát velem!

A bevezetett négynapos munkahét lehetővé tette az úszás alapjának számító siklás gyakorlását. Ennek gyorsasága felettébb fontos tényező. Erre gyúrtunk lefelééé, vigyázz kanyar áááá… csobb!!!

Uff!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.