Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elefánt és a bolha

A jó öreg kötelesség, valamint az agyi tekervényekből kifolyólag megvilágosodott híres-nevezetes tudat, bizonyos körülmények között képesek barátságot kötni és funkciójukat tekintve, ilyenkor úgy töltik be szerepüket, hogy annak sikeres végkimenetele, szinte borítékolható. Ámde e békítő show-t, magunknak kell nyélbe ütni, különben megette a fene. Kívülről ugyanis hiába próbálna bárki fejekbe verni ilyesmit, esélytelen lenne, mint néma levente a szép mondó versenyen. Namármost. Ez a bizonyos fúzió, mi persze számos területen bizonyíthat, sportágunkkal kapcsolatban ugyancsak előnyös, mondhatni, nélkülözhetetlen tényező. Ha és amennyiben a vicces hozzáállás viszi a pálmát, a javuló eredmények távol maradnak az eseménytől, hogy messzeség se jobban. Arról van itt szó kérem szépen, minek ideje jött el, az a most. (vagy soha) Most kell látnod mennyit ér, szőni álmokat, fogalmazni célt, mert így születik meg a kötelességtudat, mely szigorúan hangzó neve dacára, segítő jóbarát Elérni tudja, hogy a fáradtságtól gyűrött tekintet mégis csillogni legyen képes, a nehezet könnyűvé igazítsa, miként ezt az elefántból csinált bolha is bizonyítja. Ó igen, fordítva szokás, de hol abban a bűvészet, kérdem én?
Meglehet, nehezen kihámozható a lényeg, szóljon hát egyszerűbben:

Sportolni nem azért kell, mert kötelező, hanem azért, mert csodás, úgy ahogy van. És minden ami csodálatos, átélni, téged gazdagít. A kötelességtudat nem egyéb, mint tudni, amivé lenni akarok. Például öttusázó? Rendben, részemről oké. Gyere, hajtsál velünk!

Ami nehéz, könnyú is lehet...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.