Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elfújta a szél

Keresek valami puha szöszt. (Mi a szösz?!) Hopp, meg van, ez pont jó. Egész jól haladok, mindjárt kész. Szuper! Végre haza mehetek, lesz már nekem is. Szerintem így volt - ezeket gondolhatta. Mi a fene ez a sok nyavalya? Honnan kerül ide? Biztos a szél fújta, az ilyen fújós-hozós. Már sokadjára söpörtem össze, óriási teraszomon. Aztán összenéztünk. Ott ült az erkély korlátján, szájában a szösszel, majd felrepült az eresz alá és beillesztette az éppen talált szerzeményt az épülő luxus kéróba. Nahát, egy madárka! Valami veréb féle, de mégsem. Király, van egy madaram. Majd teszek ki neki kaját, jól megleszünk. Már hallottam is, ahogy reggelente rágyújt egy vidám nótára és eldumálunk majd a világ nagy kérdéseiről. Nem így lett. A szél elfújta. Az egész fészket, reményt, kedvet.
Elfogadás, drága barátaim. Ezt tanítják többek között. Fogadd el, ha nincs, ha esik, ha vesztettél, ha ilyen vagy olyan vagy, mert változtatni rajta, úgyse tudsz. Legtöbbször mégis ezekkel harcoltam. (Hiányozhattam arról az óráról) Folyton a Gellért-hegyet akartam arrébb tolni. Talán nem is számít, hogy sikerül-e, a lényeg, hogy megpróbáld… de feladni nem lehet. Vagy mégis? Válasszunk olyat, ami sikerülhet? Abban mi a kihívás?  Ha meg olyannal vívsz, ami eleve kudarcra van ítélve, a jó öreg önbizalom esik kútba…  "A választ testvér, azt elfújta a szél” …
Fordítsunk egy kicsit ezen a zagyvaságon és tűzzünk ki konkrét (elérhető) célokat. Itt van mindjárt, a tavaszi háziverseny! Kitűnő alkalom az egyéni csúcs javítására. A fentiekből kiindulva egy-két másodperc például.
S mi lehet a madárkámmal? Remélem ő sem adta fel… 

                                            Mint a pinty

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.