Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fogócska

Fogócska. Egymást kergetik a gondolatok, egyik se éri utol a másikat, ráadásul mire valamilyen szavakba formálható alakot öltene, már tova is illan, szóval csak írok össze-vissza, ha nem baj. Amennyiben mégis bajod származik belőle, az a pénztártól való távozás tipikus esete, akár a késő bánat, vagy az eső után köpönyeg klasszikus példái a mindenki által jól ismert szivattyúk tengeréből. Én szóltam!

Néztem az úszó VB-t. (remélem te is) Zseniális képek, megannyi tanulnivaló és a lassítások(!) a csodák egy olyan területe, ahol a földek, paloták legjei, csak csereként állhatnak színpadra néha. És most beszéljünk valamennyiről, a sportról általában. Imádom azokat a kisfilmeket, amiket összevágnak. Arcok, mozdulatok, az utolsó méterek megfeszített kínja és az ezt követő feloldozás önfeledt mámora. A győzelem öröme! Sehol hozzáfogható még mutatóba se. Nem az élet számtalan területén adódó boldog pillanatok létét kérdőjelezem meg, csupán azt mondom, annak különlegessége egyedülálló. Titkai a mélyen szánt és a magasan röpül hullámaiban kereshetők, bár rátalálni, megfejteni tán nem is lehet. Életérzés ez, mely meghatároz. Gondolkodást, tetteid egy életen át.

Emlékszem hogyan bámultam a nagyokat, izmaik játékát, vidám bohémságukat, elszánt akaratukat. Utánoztam őket, olyan akartam lenni, példaképek voltak. Pedig közöm se volt a sporthoz. Nem voltam ügyes, labdazsonglőr, gyors, nem villantottam semmilyen mutatványt, ami egyértelműen ebbe az irányba terelt volna. Egyszerűen csak utáltam, hogy cikiznek a dagiságom miatt. Volt a KSI-ben egy általános képzés, erre jelentkeztem. Ehhez szó szerint le kellett rágnom szüleim füleit, mert eleinte frappáns viszontválaszokra tanítgattak, (girnyó, a szél elfúj meg ilyesmi) persze nem fakadtak sírva. (velem ellentétben) Végülis felvettek - gondolták biztos - szélfogónak megteszi. Eleinte kajakoztunk, úsztunk, labdáztunk és a mutatott kép alapján soroltak be az általuk kitalált sportágak valamelyikébe. Így kerültem az öttusába…(?)

Nyári tábor. Képzelheted milyen öreg hagyomány, ha már az én időmben is létezett. Az évek vasfogai azonban őt sem kímélték, az egykor oly magától értetődő természetes fénye, mára belesápadt a létjogosultság csatáiba. Öttusázni úgy lehet, hogy öttusázom. Együtt járunk, egymás kezét fogva, szemébe nézve, őszinte bizalommal, szeretve minden porcikáját, pont ahogy van. A mi hajt felé és a tart benne egyik fontos eleme a sikeresség. Amit nem űzöl, vagy épp csak ímmel-ámmal, azt sosem éred utol és ha nem érinted meg, az eredmények sem fognak téged. Mikor valami könnyű, abban hol a pláne? Megküzdve érte, túl fáradságon, sós könnyes verejték patakjain át, ott és csakis ott a kéz. A tiéd, mely magasba lendül, és egy másik láthatatlan, ami felemel.

Építsünk várat. Rendben. Aztán milyennek szeretnéd? Van egészen olcsón kivitelezhető, anyagát tekintve kiváló kártyalapokból, nyaralgatsz egész nyáron és már kész is van. Alig befektetés, kevés meló. Garancia sajnos nincs rá, az összedőlés kockázatának magas valószínűsége miatt. Az, amelyik állja a sarat, olyanoknak javasolt, akik állják a sarat…

Ezeket a homályos képeket a Duna hullámai sodorták elém. Elment egy-egy hajó, akkor történt. Bámultam a fodrokat, hallgattam suttogását, és azt reméltem, majdcsak hoz valami édeset.
Kérdezték tőlem, mi értelme a nyári tábornak, van-e "hozadéka"? Születik-e öttusázó újakból, régiekből? A választ testvér, azt elfújta a szél, a választ azt elfújta a szél…
Jól tudom, erre születni kell. Derítsd ki, te mire?!

Kártyavár akció - kevés meló, olcsó

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönjük!

(Szandi papa, 2015.08.14 10:29)

Gyula bácsi ezt csak így lehet és szabad csinálni ahogy te teszed már hosszú-hosszú évek óta, szívvel és lélekkel! Ezredszer is köszönjük!

Re: Köszönjük!

(Gyula bá, 2015.08.14 12:02)

:) egy nyelvet beszélünk