Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hullámlovaglás

Bealudtam a matracon. (ez ám a hullámlovaglás) Van egy feje az embernek, mikor egyszer csak megébred és azt se tudja hol van…?  A partközeli nádas, hová a lágy szellő fúvott, nem igazán volt ismerős, ráadásul egy kisebb csoport is kezdett ujjal mutogatni rám, fogadásokat kötve, vajon az öreg fószer, él-e még. Láttam a csalódást az ellenem fogadók arcán, (á ez mozog) oda a szenzáció. Udvarias integetés, egy remekbeszabott hátról hasra pördülés, majd heves pillangó és gyors kartempót utánozva (az alvás látszatát is kerülendő) faképnél hagytam a bámészkodókat. Magamban közben azon imádkoztam, forduljon meg a szél, különben leshetem a csillagok állását, hová esik észak és merre van dél. Hála az öttusás múltnak, a "ha elalszom hol a strandom fújhatom a matracom"  néven futó hagyományőrző versenyen  végül egyedüli indulóként, elsőnek szakítottam át… magam.  Pedig ami az úszást illeti, ama dicsőséges fénykor gyakorlatilag nem létezett. Már versenyzőkorom eredményei is inkább tartoztak a lassan, de bizonytalanul, gyűjtőnevén, béna úszók kategóriájába. Regényt tudnék írni az egyhelyben úszás csodáiról… egy szó mint ezer, ezt a számot nem nekem találták ki. Mindezek ellenére (vagy pont ezért) a víz szeretete mindig bennem élt.  Imádom hullámai végtelenét, csillogását, titkait és, bár úszásra ritkán csábít, partján ülve, lábat lógatva adok hálát létezésének. Ámen.

Szóval élvezem és értékelem a víz jóvátételi szándékát, ha már annakidején így kitolt velem. Egy cselekményben mutatott sikeresség nem kizárólagos feltétele a szeretetnek. Lehetsz béna benne, mégis ragaszkodsz hozzá. A jó ég se tudja mi a kapocs, hol fonódnak az összetartozás szálai(?) Nyelvet ölt rád, te karodba zárod! Otthonod, barátod, szerelmed kell, hogy legyen, fölötte józan észnek és szemben az add fel sugallatokkal. Tudom, a  példában említett versenyúszás hiányossága, a parton ücsörgéssel nincs feltétlen párhuzamban, (értsd: nem tudok úszni, utálom vizet) azért én vontam egyet, mondjuk úgy, az "írói" fantázia okán…

Szeptember elseje a kezdés. Keressük együtt a "szálakat", mi összefon, hozzáköt, eredménytől innen és túl, szemben a józan ésszel, de telis tele csillogással. Az öttusa már csak ilyen barátságos fazon, csapj a tenyerébe!

kapd el

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szeptember elseje

(Gyurka Dóra, 2014.08.22 07:55)

Kedves Gyula!
Manó és Hugó már jövő héten menne úszásra. (nem viccelek) Szerinted be tudnak "lógni"? (ha már fizetjük a tagsági díjat...)

Re: szeptember elseje

(Gyula bá, 2014.08.22 11:42)

:)
Szerdán 9-kor úsznak Csilláék és a héten ők már edzenek. Beszéltem vele, menjetek nyugodtan. A többit majd vele (mikor hol mit)