Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megáll az időm

mire kimondod már nincs
ajtó e világra a lenyomott kilincs
végtelen idő sorban egymás után
külön-külön múló pillanat csupán
elbújni tőle képtelenség
árnyék se jobban követő
fenséges szomorú jelenség
vonul vonulat
- magában biztosan jól mulat -
én meg a tükörben nézem
ráncos lett arcomat

állj meg egy szóra
de esze ága sincs benne
hogy nagy néha ritkán
legalább belátással lenne
óriási kövér kerek szerkezet
nappalok éjszakák
siető pincérek tálcákon a mával
holnap már maradék
otthagyott morzsákkal
ám létezik varázslat
és megállni kénytelen
mikor kezem a kezére teszem
ehhez mit szólsz percuram
kérlelhetetlen tudományod hová ilyenkor
kérdem én
megállt az idő
ami
ott
akkor
csak az enyém

tik-tak

Hogy bele nem szédül

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.