Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Úszás

Ez is egy szám az öttusában, csak én nem voltam nagy szám benne. Szépen úsztam, ámde lassan. Mindig irigyeltem a jó úszó társaimat, mikor világcsúccsal teljesítve a távot, úgy pattantak ki a medencéből, mintha misem történt volna. Nekem az utolsó métereken a Gellért-hegy biztos a hátamra költözött, mert inkább haladtam hátrafelé, mint előre.
Még kéttusázó voltam, mérhetetlen rutinnal, épp csak a nevem nem jutott eszembe ilyenkor. Olyan hosszú volt a versenytáv, hogy egyszer még meg is kellett fordulni. Na ez volt a baj. A faltól elrugaszkodva, gyanús lett valami. Előszőr az jutott eszembe, tán hátba veregettek bíztatás képpen, de nem emlékeztem, hogy búvárokat láttam volna korábban. Akkor mi a bánat karistolta végig a hátamat?! Órájában elemet kellett cserélnie az időmérőnek mire beértem, gondoltam ezért kiabál velem. Aztán eljutott a fülemig a ki vagy zárva(!) harci kiáltás. Mér is? Akkor vettem észre, ez nem az a sáv ahol elindultam.  Tudtam, hogy a bukófordulóval kockáztatok és nem jött be, ez az igazság. A víz alatti forgolódásban ferdére sikeredett az elrugaszkodás és a kötél alatt átsuhanva, a másik pályán kötöttem ki. Azért büszke vagyok rá, mert egyedülálló a világon. A lassú úszásról meg annyit, későn jöttem rá arra, hogy nem elég csak leúszni az edzést, ott hajtani is kell. (ha nem akarsz a sorsomra jutni)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.