Úszás, futás, kéttusa és öttusa gyerekeknek

Hálás vagyok a szervezőknek, amiért a Margitszigeten rendezték az Aquat(h)lon (h-val valószínű külföldiül kell írni, amúgy nélküle is vidáman játszik honi helyeken) Budapest Bajnokságot. Ennek köszönhetem az időutazást a jó öreg 26-os járaton, mert a felszállás után, régi idők mozija kezdett peregni 3D-ben. Zenélő kút, Halas tó, Pala, "Wembley stadion", Ezres kör,  Sport uszi és sorolhatnám... egymás szavába vágva mesélték a sok kedves históriát. Feltűnt például egy szemtelenül fiatal csávó, aki nem átallott beleröhögni a képembe. Várj csak kishaver, jössz te még az én utcámba! Ami azt illeti, jött is... Jó lett volna maradni, menni tovább vissza a különböző fénykorokba, de voltam csak közönség egy letűnt kor műsorában.
Mivel lehetne tölteni borús szombat reggeleket mással, ha nem aquatlon versennyel?! Eszembe se jut ennél szebb gondolat, a gondolat pedig úgy az igazi, mikor a tett, tarkán virágzó mezőre lép. Így léptek rája a bátrak, a megszállottak, az edzői bosszútól reszketők, míg a fáradságtól aléltak és a gyáva kukacok, távolmaradásuk miatt szenvedtek szörnyű vereséget. Sajnálhatják, de tényleg, hiszen edzeni magunkat, kiállni más vizeken is a próbát, soha nem haszontalan. A rutin keletkezésének fő kelléke, maga a gyakorlás, s mint ilyen, valóságos gyógyír a versenylázra. Bizony!
A KSI csapat immár jól hangzik aquatlon körökben is. Gratulálok!

Alig pár órát igazgattam mindössze, hogy nézhető legyen a kapott jegyzőkönyv (pardon)
Ám végül megszületett és ITT láthatod.
(A különböző korcsoportokat, a lent lévő fülekre kattintva találod)