Easy Rider öcsém! (Bicebóca kalandjai)
Kopj le! Én ilyet egy szóval se mondtam. Hiába, lekopott mégis. Faképnél hagyott, elhúzott, ledarálta magát, és most röhög a markában. Pedig hajtottam vizet a malmára, de mint a mellékelt átvilágított kép mutatja feketén fehéren, nem eleget. Szívás.
jelek
melyek
időről-időre
belengenek
olvasni őket
nem árt ha tudod…
előzhető lenne
gondra bajra
minden nyavaja
Egy darabig biztos. Évek. Kezdetben súlytalan, nem lehet tudni, magasabbra szállsz-e, vagy pattogsz, a határ, pont, hogy határtalan, hiszen belefér minden. Egy darabig biztos. Mikor már a futás ellen beoltott legkisebb is leköröz, a méltóság megadásra szólít, mert csorba élével jó, ha vajat kenhetsz még. Cserébe a lassan de biztosan ingyen elvihető, ami, bár csigához való hasonlatossága szinte bámulatos, a suhanás élményét nyújtva, igaznak érzed.
Önszántamon kívül beneveztem egy „utazásra”. Tudod, a szokásos pálmafák, kék tenger és színezem még a képzelt vásznat, hogy minél kevésbé legyen igaz a valóság…
Február 20-tól drága kollégáim tarják a frontot, (lőnek is, ha kell) a változásokról később beszámolok. Szoríts nekem. Helyet. Időt. Szerencsét.
