Először...másodszor...senki többet?
A kikiáltási ár, szóra sem érdemes. Ki ad többet? Én bizony sokat adnék, ha visszajönne. A régi biztonság, a tudat, és ami valószínű csak az ilyen vén fejekben, mint az enyém, fordul meg, minden, ami elmúlt. Vegyük például a sportot. Engem nem a szüleim vonszoltak edzésre, én vonszoltam le őket, én akartam. Edzés! Misztikum. Varázslat. Magától értetődő. Nagyobb a világnál, túlnőtt mindenen, mégis elfért, belefért, időbe, pénztárcába, tanulásba. Hohó! Megint egy múltat magasztaló (s)iromány? Fenét! Mostanában olyan könyvek akadnak a kezembe, amik sok száz évvel ezelőtti időkről szólnak, és olvasom például, hogy tíz éves gyerek ment a bányába dolgozni, hogyan laktak, zsíros kenyér a napi kaja… Hol vagyunk mi ettől?! És mégis. Valami nem jól van. A kávét cukor nélkül iszom, de nem ettől keserű a szám. Költői kérdés. Hol a gyerek? Miért nem jár edzésre, csókolom? Miért nem izzad, hajt, küzd és tesz(-vesz)? Nem nekem, magának, magáért. Tudom a választ. Nem érek rá, nem ér rá, tanulni kell, beteg, nincs pénz. Nyomós indok. Mi lenne hát az én szerepem? Na, erre már kevésbé tudom a választ.
Csoportom kétharmada műkedvelő, és noha a fél gőz is több mint a semmilyen, elszomorít az arány. Bezárt az uszoda. És? Kötelességem közölni, nincs félhavi tagdíj, aki nem volt edzésen, ne az egyesületet büntesse, mert a lé a tét. Persze joga van mindenkinek eldönteni, akar-e ide járni. Ez egy versenysport egyesület, ahol engedélyezett a műkedvelés, ezekkel a feltételekkel. Egyik oldalon a tagdíj, ami a működéshez kell, a másik oldalon, hogy ilyen szintű sportolásra is lehetőséget biztosít.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Kedves Gyula bácsi!
A gyerek egész nap lázban égett, edzésre akart menni. Küldöm gyógykezelésre, úszni.
:-)))
betegség
(Csiziék, 2012.03.12 18:33)Kedves Gyula bácsi! Ágoston egész hétvégén 38 fokos lázban égett. Sajnos ma sem volt jobban, így valószínű a héten nem tudunk menni edzésre. Üdvözlettel: Andrea, Péter és Ágoston
pavics.reka@t-online.hu
(Marcimama, 2012.03.10 17:13)
Nagyon elgondolkodtatott, amit írtál, de a gyerekek védelmében, azért halkan megjegyezném, hogy nem csak a gyerekek változtak meg, vagy nem elsősorban ők, hanem a világ körülöttük...
Bár nem a bányában dolgoznak, azért sok elvárás van feléjük. (És hát mi elsősorban miattam nem jártunk úszni, szégyenletes tudom...)
Ami a lelkesedést illeti, valószínűleg ez a vízválasztó, abból lesz sportoló, aki elszánt, küzd és akar...
Nálunk ez néha hiányzik, de bízom Benned (és talán ez lenne a dolgod, tudom, óriási feladat, és teszed is, mert Marci alapvetően szeret járni), hogy a fiúk és a lányok is megértsék, megérezzék, milyen jó küzdeni, erősnek, egészségesnek lenni és időnként versenyezni és nyerni.
Mi természetes kifizetjük a tagdíjat, értem, amit írtál, viszont hétfőn még biztos nem megyünk, mert még ez a fránya influenza is ledöntötte a családot a lábáról.
És hát lázasan várjuk a kezdést, de ez egyelőre szó szerint veendő...
üdv. Réka
Re: pavics.reka@t-online.hu
(Gyula bá, 2012.03.10 18:05)
Az a fránya világ! Egyre többet nyújt, de megkéri az árát. Nem is hibáztatom a gyerekeket, a szülőket sem. Köszönöm a megértést.
("létköznapi álmokfutó vagyok, de nem sírástudatlan...")
sajnálom D:
(Botond mester, 2012.03.07 19:36)
Ezt én is észre vettem az elmúlt időben. Szerintem ez csak átmeneti időszak.De majd ha jobb idő lesz akkor majd vissza jönnek.Hiányozni fog nekik az edzés, nyugalom Gyula bácsi ,NYUGALOM.
De jó dolgok is történtek velem , pl. jó a fenti szekrény
Re: sajnálom D:
(Gyula bá, 2012.03.07 20:39)Na ez az! Kellenek jó hírek is... pl. ha a Récsiben van sajtos rúd, egész jól elvagyok aznap :)
láz
(:-))), 2012.03.13 11:23)