Úszás, futás, kéttusa és öttusa gyerekeknek

És most. Emlékezzünk. Ez általában úgy történik, hogy a ma valamilyen eseménye, eszünkbe juttat egy régi történetet, és a képek előjönnek hívatlanul is, kitudja honnan (?) … Balogh Boci nevű sporttársamról az a hír járta, hogy kiválóan hegedül. A hely, ahol egy évzáró vacsorára gyűltünk egybe, még zenekar is működött. Szerintem Lakatos Gáspárnak hívták a hegedűs bácsit, aki készséggel ajánlotta fel hangszerét, minekután kórusban bíztattuk zenében is járatos barátunkat, emelje az est fénypontját, rögtönzött élő koncertjével. Pedig jól indult. Profi módon igazgatta az álla alá, s tartotta a vonót, kár, hogy utána nem hajolt meg rögtön, mert amit abból a hegedűből kicsikart, az a dobhártyára nézve kimondottan szerencsétlenül hatott. Ami azt illeti, nem tapsoltunk felállva, viszont jól kiröhögtük szegényt. Mentségünkre legyen mondva, boldog és vidám volt a hangulat, mert tudtuk, egyesületünk a KSI nyerte az év összesített csapatversenyét, és vehettük át az érte járó plakettet.
A kép onnan keveredett ide, hogy kiszámoltam az MK. fordulók dobogós csapat helyezéseseit, hány első, második és harmadik helyet szereztek az egyesületek. Úgy pontoztam, hogy az arany 3, az ezüst 2, a bronz 1 pontot ért. Na ki van az első helyen?
A példa jó példa. Találkozik múlt és jelen, egy boldog-vidám esemény kapcsán.

Az éremtáblázat: