Úszás, futás, kéttusa és öttusa gyerekeknek

A természet úgy intézte, hogy földhöz legyünk ragadva. Hozzáteszem elég nagy mázli, különben szertelebegnénk a világűrben, mégis ősidők óta legyőzni, meghódítani vágyjuk a magasságot. Árad valami békesség, odafentről lenézni, hó hahó fára mászni volna jó, s hegyet, eget… „Szállj, szállj, szállj fel magasra…” szól a dal is. Oda elérni fel pediglen, a Siker. Sok. Irdatlan. Kemény. Erőfeszítés. Ragyogása. Húz ez a hatalmas mágnes, lábakra, karokra köt béklyót, azon mesterkedik, maradj ott ahol vagy. Lépni, futni, szállni, erőt követel. Valódi érték, nem terem csak úgy és hull az öledbe, érte erőt kell feszíteni, attól lesz ragyogó. Ezt a fényt láttam! Köszönet érte.
Mászni lesz még mit, de ezen a hegyen most ott a zászló. Csüccs le egy kis időre, szívjunk friss hegyi levegőt. Alattunk apró házak, végtelenbe vesző utak, itt a béke pipázgat csendben, és felhőkről lábat lógatunk. Ezek mi vagyunk.

Pihenj jól! Találkozunk szeptember 2-án.

Eredmények: ITT