Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Piros az alma

Te kis mázlista.
Mint gyümölcs a fán, akképp érik egyre a korábban fonnyatag termeted, lesz nagyobb a dobbantás, hogy csak úgy porzik bele a rengeteg. Mert az évek múlása, most még erőt és magabiztosságat kölcsönöz, igaz hitelbe, amit majd visszakér egyszer, de az oly távoli, akár a csillagok soha ki nem hunyó fénye. Vagyis. Ezek a kiváltságos évek, mikor valami nagyszerűvé válni van ideje tettnek és szónak, lehet vetődni dolgok sűrűjébe, rajzolni álmokat a megvalósulás teljes reményében, és ha kergetni kell is, utolérni sosem sansztalan.

Üzenem mindezt a messzi távolból, úgy földrajzilag, mint az elillant évek súlya alól. (no lám, nekem már pislákolnak a csillagfények) Amúgy, minden olyan könnyűnek és egyszerűnek látszik. Utólag. A belátás ugyan hasznos lehet, a sopánkodás (jaj de kár, hogy akkor nem) már nem annyira, viszont mindkettőt megelőzve a legjobb megoldás a „most” lehetőségeinek észrevétele. Hoppá! Ez az enyém, a nekem szánt... elhinni, elfogadni jelenti a nehezét. Oké, tizenévesen még nem szántasz mélyeken, mégis baromira tudod, neked mi kell, mi a jó. Pedig nem. (tisztelet a kivételnek) Higgy nekem, meg a hasonló szónoklóknak, és a mindennapi túlélésre játszott ténykedésbe, néha csüccs a partra mélázni rajta…

Új év, új versenyszezon, micsoda egy fazon! És hogy tetszik, várod már? Fogadsz-e magadra, kit hagysz hátad mögött, a rekord mennyivel lesz jobb a réginél, az utolsó erős száz dübörgésébe beleremegnek-e falak? Néha hallani vélem, ti vagytok, ugye?

Választott kis falumban (valójában város) is dúl az élet. Ragad rám az újdonság mindenféle értelemben. Jobban mondva igyekszem ragasztani, hogy ott is maradjon. És várom az időt egy esetleges itteni edzőtáborozásra. Van minden, ami lehet, olyan is, amit kitalálunk, mert a jelenben még fel se fedezték. Határ a végtelen szőlők ültetvényei és azon túl…
Nos, benne vagy, vagy mi van?

Piros az alma

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.