Uszoda: Lenni vagy nem lenni
Felröppent a hír, (bárcsak egy szerencsétlen páva tette volna) miszerint nekünk minimum egy hónapra befellegzett. Kívül tágasabb, érkezett a parancs, az uszoda mától a miénk és slussz. Még a vörös szőnyeget se hagyták leteríteni, pedig épp azon voltunk, mert ha a lábunkat betenni is tilos, legalább a vonulásukat egyengethettük volna. Arról van szó, hogy a válogatott úszók hírtelen uszoda nélkül maradtak és a rövidpályás EB-re készülvén, nálunk találtak menedéket. Se bántani, se bírálni nem vagyok hivatott, vannak érdekek, szempontok, amik oly magasan húznak a kéklő egeken, hogy a vádlibák hozzájuk képest a béka fenekét is csak hírből ismerik.
Nem akarom hosszúra nyújtani, no meg a napról napra változó igen nem talán úgy kavarodik fortyogó üstjében, akár a babgulyás egy remekbe szabott kerti parti (tegyél bele még erőset Józsikám) esetében.
Amit jelen állás szerint tudni vélünk: Az ötödikei hétfő oké, vagyis minden a régiek szerint. Keddtől elképzelhető változás az időpontokat illetően, mivel a teljes száműzetést sikerült visszaverni, (bocs, jutottunk egyességre) azért módosított "útvonalon" bár, a mi drága uszodánk megmarad nékünk. … és most imádkozzunk!
Amennyiben kristályos alakot ölt a történet, közre bocsájtom.
