Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Átmenet

Ahogy a reggel első halvány fényei gyúlnak és az égi lámpás nyomán a fekete éj lassan életre kél, van egy rövid idő, amit átmenetnek is nevezhetünk. Átmenet az álom, és az ébrenlét határán, a még nem, de mindjárt sehol idejében, akárha tanúja egy újnak, valami születésnek. A felvirradt nap büszkén trónol a világ tetején, fényes vonulása hirdeti győzelmét a tegnapon, mert ő az új és a most, az élő a halott felett. Sajnos így van ez, hiszen ami elmúlt, nincs többé, és egyre távolodik, még ha dicső is volt egykoron. Miként a napok váltják egymást, s adják kézről kézre a képzeletbeli stafétát, így élünk mi is emberek, a folyton változó időben. Ezért nincs végleges megoldás, mindössze átmeneti döntéseket hozhatunk, és teszünk a korunk szabta határainkon belül, míg egy nap más lehetőséggel elő nem áll, és akár ad, vagy elvesz, menni kell.
E kissé borús bevezető, egy ködös fantázia szüleménye, bárminemű hasonlóság a valósággal, csupán a véletlen műve. Az igazság belőle csak annyi, hogy döntésed az öttusa is átmenetet jelent. Gyengéből erősbe, ahol az akarat győzni tud a fáradság felett, és megtanít arra, hogy nem túl, hanem megélni kell a jelen minden örömét. Ez a te időd, higgy nekem!

 

Máról holnapra

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.