Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az öttusa története

Ó dicső lovag. Vágtass sebesen árkon-bokron át, vidd a híreket a királynak. Értettem uram, máris indulok. Felszerszámozta hű társát Szélvészt, megveregette izmos nyakát, és a fülébe súgta, gyerünk pajtás, vigyél a felséges király uramhoz, ahogy csak lábad bírja. Nyííhaahaabrr, mondta a ló. Erdő, mező, hegy, s völgy, nappalok éjszakák…vágta. De az ellen nem alszik, álmában lepték meg a lovagot, azaz csak szerették volna. Az egyik gonosz, előző nap bablevest evett, és a természet törvényeinek engedve, egy egészségeset odadurrantott a bokorba, ahol épp lapult. Hej, az anyád keservit, káromkodta magát el a gonosz 2. Erre már talpra szökkent vitézünk is, és úgy vágta le kardjával a bitangokat, hogy nyekk. Ennyit se mondtak. Ez bizony tus, kár is lenne vitatkozni rajta. Akadt még egy kis kalamajka a valahonnan odakerült újabb ellenség, egy nagydarab bozontos szakállas fickó személyében, aki ráadásul olyan csúnya volt, hogy nagyon. Hősünk jobbnak látta pisztolyt rántani, mivel azonban értette a tréfát, csak körbe lődözte a lábait, vidám medve táncra kényszerítve a banditát. Az égiek is értékelték a bemutatót, és megadták a zöld jelzést a tovaindulásra. A zúgó folyón, hármas levegővel, erőteljes kralltempóval, egyéni csúcsot úszva kelt át, végül futva érte el a királyi udvart egy remek hajrá után, amit a királylány heves szívdobogással jutalmazott… oh!

Eddig a krónika, mely hajszálra így történt, lett az öttusa alapja. Szóval nem túlzás, ha azt mondom, lovagok vagytok, hősök a javából. Hogy ti is elnyeritek-e a királylány (lányok esetében természetesen királyfi) kegyét, nem tudhatom, de annyi bizonyos, célba értetek. Viszitek a híreket szerte a világban - öttusázó vagyok én, izomzatom kőkemény…!
…és nekem is, csendes szemlélőnek, aki boldogan tapsol sikereitek látva.

 

Magadra ismersz?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.