Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ez felfoghatatlan!

A végtelen fogalmát, mondjuk nem is lehet. Mert mi az, hogy nincs vége? Itt a Földön, nagyon is van. Valami elkezdődik, aztán szépen véget is ér. Előtte, benne, utána. A pályaudvaron, kis hátizsákkal, olykor hatalmas bőrönddel várom a vonatot. Persze késik (magyar vasutak) aztán végre felszállok, dadam, dadam… a legjobban a zakatolását szeretem. Hallgatnám még, de a jegyem lejárt. Leszállás. Sokáig nézem, egyre kisebb, végül eltűnik a szemem elől. Ez így kerek, hiszen várni, átélni, emlékezni hármas körforgása, maga az élet. A padlás szinte észrevétlen megtelik, és a kacatok közt, egy-egy gondosan őrzött dobozkában, kincseim lapulnak…
Felfoghatatlan. Nemrég még én mentem nyári táborba, ezren úsztunk egy pályán. Kapartam az előttem úszó talpát, és rugdaltam hátrafelé, mert a mögöttem lévő csiklandozta az enyémet. Zsugáztunk a Csaszi lelátóján, futottuk a sziget-kört, ami sosem akart véget érni, számháborúztunk a Duna partján, ahol az egyik barátom, órákkal a vége után is egy bokorban lapult és riadtan pislogott kifelé, nem értette miért röhögünk rajta. Ne harcolj te szerencsétlen, már vége van! Már vége van.
A miénkre még  pár napot  várni kell (remélem várod) és ha marad belőle majd neked is… Megérte.
Az első három kép, szerintem könnyű volt. Fel. Fog. Hat. A figura, az atlantai olimpia jelképe, tehát eddig, felfoghatatlanta. A hőmérő  hókristályokkal, a mínuszt jelentette, az öreg bácsi, másképp tata, árnyékkal felezve pedig azt, hogy a szóból hagyjuk el a ta szócskát. Így lett belőle: Felfoghatatlan. Talán nincs is szükség mindent felfogni, elég, ha elfogadod…
Mivel ezt a játékot én nyertem, a nyeremény is az enyém. Ami nem más, mint vidám mosoly az arcodon. Hát szállj fel a vonatra, és hallgassuk együtt, dadam, dadam… Azt mondja: Itt a VAKÁCIÓ!!!

Utazás

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.