Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ezt inkább ne olvasd el

Cogito, ergo sum. (René Descartes) Gondolkodom, tehát vagyok. Vitába szállnék. Kedves René, hogy tetszett gondolni? Lehet egy kérdéssel több? Tárgy? Nem. Fogalom? Asszem… vagy mi. Leginkább fogalmam sincs. Kérdezz-felelek. Kérdés van, felelet nincs. Miféle játék ez? Ez kérlek szépen, labirintusos. Mész, tekeregsz, le, föl, jobbra, balra, ni, ott a fény, aztán kialszik. Úgy kell neked! Még hogy gondolkodni. Jóvanna. Tudom. De a miről, meddig, miért csatársorral szembe, védtelen vagyok. Olyan gólokat vágnak, csak úgy szakad a háló. Régen, forgó célra lőttünk, azt mondták:
Táblákat el, cél a közepe.
Tízes lesz belőle, vagy elmegy a szélibe.
Honnan tudhatnánk, hogy mit hoz a jövő,
lépünk előre, és mentjük, mi menthető…
Evakuálás. A legszükségesebb holmit, gyorsan. Még ezt. Meg ezt. Túl sok.
Csókolom! Egy bérletet szeretnék venni. Örök bérletet. Jaj de vicces maga, az nincs, csak olyan, ami lejár. Akkor inkább lógok.
Állati kicsire képes összehúzódni, befér a zárt ajtón is, aztán, ha bent van, már övé a pálya. Nem vagyunk egy súlycsoportban, mázsányi testével, könnyen elbánik velem. Rész igazságok, rész győzelmek, rész gondolatok… ma jó, ma szép, maHart. És a heart? Csak dobbanjon. Valamiért, valakiért. Amíg lehet. A gondolat René barátom? Kösz, nem. Kend a hajadra.
Bocs.

 

Fából vaskarika

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.