Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fából faragott

Engem nem olyan fából faragtak,
hogy csak úgy elszaladjak.
Hullámok hátán,
vagy kinn a pályán,
kardot rántok, és azt kiáltom:
Gyere, ha mersz barátom!
Ki vagy te, tán vitéz,
s jöhet bármi, vele szembemész?
Aki bújt aki nem, megyek…
és a bokrok alján lapultam,
de azok az idők már a múltam.
Választhattam volna sakkot,
bábukat tologatni játszva harcot…
Én igazi csatára vágytam!
Kard csörög, vágta, fegyverropogás,
ahol verejtékben úszva,
győztesen futok fel a dombra.
Bármi lesz belőlem is,
legyenek kicsik, nagyok,
szívemben örökre
öttusázó maradok.

Fél siker,
ki magára ismer.


Fejeden az almát is


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.