Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fehér bottal

A fenébe! Dugó van. Sebaj, választok más utat. Sosem derül ki, mi lett volna, ha végig állom a sort, vagy jobban jártam a kerülővel. Ezek a döntések persze nem tartoznak a fontosak közé, bár ki tudja? Nyerünk, vagy vesztünk néhány percet, s ez vajon jó vagy rossz, esetleg tök mindegy. Maga az út választása, átfogóbb értelemben, azonban nagyon is meghatározó. Sötét szemüveg, fehér bot. Állsz a kereszteződésben. Át akar menni? Segíthetek? Karoljon belém. Mi, vagy ki az, akibe karolunk, és hagyjuk, hogy vezessen? A döntés maga vajon tudatos, ösztönös, egyáltalán a miénk, vagy közünk sincs hozzá? Már hogyne lenne! Én vagyok én, és azt mondom erre, és így, és ezt… Tényleg?
Ismered a kreszt? Tudod, tele van táblákkal, szabad, meg tilos jelzésekkel. Megállni tilos, behajtani tilos, egyirányú, zsákutca, fő és mellékutak. Sorompó, piros, zöld. Na, ez itt elaludt előttem. Haladjunk má! Sosem érek oda. Ugyan hová? (A következő kereszteződésnél jobbra…újratervezés)
Mindenesetre, te ide keveredtél. Az öttusába. Mi szél hozott? Hogy meddig maradsz, hová visz? Bízom benne, jó választás, jó út ez, ha nem is könnyű, adni fog neked. Erőt, élményeket, sikert.
Nem vagyok biztos benne, hogy azon kéne vajúdni, mi lett volna ha máshogy döntünk, hisz sosem derül ki. Légy hát üdvözölve te ismeretlen, te, aki belénk karolsz!

 

Most merre?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.