Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Irány Hawaii!

Harminc fok árnyékban. Plusz. Kell hozzá képzelet, hogy felidézzem. A jelen helyzet eléggé fagyos, erről hiába is nyitnánk vitát. Mínuszok röpködnek, hallom rekedt károgásukat. No de mit van mit tenni? Összébb húzom a kabátomat, és várom a tavaszt. Ilyenkor belátom, mégis jó az idő múlása. Kering és keringés. A Föld a Nap körül, és a mérhetetlen sebességében úgy dől be a kanyarba, hogy kis hazánk közelebb kerül hozzá. És nyílnak majd a virágok. Ki van ez találva. Egyszer voltam télen egy lovas edzőtáborban. Pufajka, usanka, jégeralsó felső középső, ami ruhadarab... lovagoltunk. Mi több, még ebben is aludtunk, a lovas csizmát se levéve, mert a szálláson a fűtés megszűnt létezni. Hová nem vetődik az ember, öttusás kalandozásai közben? Jó napot kívánok! Valami kárpótlás esetleg? A táj, barátom. Nézz bele. Dermesztő, de csodaszép. (Nem a keleti környéke…) Egy ilyen dermesztően csodaszép tájban tévedtünk el. Szintén edzőtábor, a Börzsönyben valahol. Addig gyönyörködtünk szépségében, míg el nem veszett, és maradt csak a dermesztő része. Futóedzés közben, ránk ereszkedett a sötétség, az idegen fák, még sötétebben riogattak. A pánik akkor hágott a tetőfokára, mikor valaki felkiáltott, itt már voltunk az előbb! Körbe-körbe járunk. Úristen! Arra emlékszem, valami dombot másztunk meg, és négykézláb, tíz fagyott körmömet a hóba vájva igyekeztem a többiek után. Totál halálfélelem! Visszatalálni az erdei házikóhoz, maga volt a mennyország. Egy másik alkalommal sí táborban, már edzőként vezettem a kis csapatomat, és olyan gonosz voltam, hogy reggelente futóedzést is tartottam. Sötét a reggel, a hegy ködben úszott, és a holdbéli táj csöndjében, csak a lépteink nyikordultak. Sírt a hó, mintha így tiltakozott volna, hideg magányának megzavarása miatt. Gyúrtam egy hógolyót, és a fejem fölött hátradobtam találomra. Az aúú, a pontos találatot jelezte. Aztán az is talált, ami a hátamon koppant. Percbe sem telt, és iszonyú tűzpárbaj tombolt, akár egy lavina. Negyven farkas, szegény egy szem bárány ellen. Hánytam a farkasokat jobbra-balra, hó fürdő nyakba, meg ahol értem. Hát ez a rakás nem volt kicsi, de ott az alján aznap, én is havat reggeliztem. Rongyokban lógott rajtunk a csuromvíz overáll. A házba érve, csak annyiban változtattunk a háború menetén, hogy a hógolyókat párnára cseréltük. A szálló libatollal, pillanat műve volt megrajzolni a kinti sípálya pontos mását. Ezt nevezem művészetnek!

Ez mind szép, de aki szervezne hirtelen Hawaii-ban egy edzőtábort, hagynám magam rábeszélni…

 

Itt jó lesz

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.