Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két kecskegida

Vidék - Varázslatos - Idilli - Élet - Környezet. (szabad fordítás)
Ez Dunakeszi, ahol lakom. Tulajdonképp visszatértem, mert laktam már itt korábban, de most úgy érzem haza találtam végre. Megpróbálom szavakba önteni a képet, hangot, illatot. Annyiban kapcsolódik ide, hogy futás közben történt… Írtam már korábban erről a betegségről, amit az öttusától kaptam el, és azóta se lábaltam ki belőle. Súlyos futáskényszerben szenvedek, de nagyon remélem sokáig tart még. Nem kell hosszan győzködnie a tavaszi napsütésnek, hogy elcsábítson, így volt ez tegnap reggel is. Futócucc, és irány valamerre. Ezúttal a Duna mellett Gödön át, a bicikli úton. Kb. tizenhat kilométer, de nem is futás volt ez, inkább mintha moziban ültem volna, ahol egy természetfilmet vetítenek. Színes, szélesvásznú, dolby surround… Ahogy kikanyarodtam a kapun, rögtön füttykoncert fogadott. Nem értettem, mit dumálnak, és ha azt csipogták is egymásnak, nézd az öreg lajhárt, hová vonszolja magát(?) szélesre tárt bennem minden ablakot. Arrébb kicsivel, két kecskegida reggelizett. Integettem nekik, mire azt felelték - Mek. Lefordítom nektek, tudatlan városi gyerekek: Gyere, kajálj velünk, friss, harmatos. Mekköszöntem ahogy illik, majd máskor talán. A Duna közepén a komp, néma méltósággal úszott a vízen, és a halk zümmögése is, a csendet vigyázta. Egy anyuka száguldott le a lejtőn görkorival, maga előtt babakocsiban a gyerkőc. Hunyorgott szegény a sebességtől, az arca is lobogott belé, mégis úgy tűnt, ő a mitfárer - bal kettő mami. A gödi, suli előtt, belefutottam egy iskolakört futó osztályba, és mikor egy nagydarab srác, döngő cammogással, simán lehagyott, kénytelen voltam hátba veregetni magam. Ne szívd mellre Gyula bácsi! Szerencsére pár méterrel arrébb egy kis templom van - gyönyörű vöröstéglás, valamelyik mesekönyvből került ide - és ahogy mindig, száguldásom közepette, most is elsuttogtam előtte egy imát. Találkoztam még horgásszal a pácból, láttam olyan virágba borult fát, amilyet festeni se lehet, egy idős nénit, karján kis fonott kosár… de a poén mégis az volt, amikor a húszcentis bőregér kutyusát hívta magához gazdája: Gyere ide Lompos…

 

Vegetáriánus

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

öttusabetegség

(Regős Anya, 2011.05.09 22:24)

...szívemből szóltál...sokszor jártunk már arra biciklivel, ismerem minden méterét...és most kedvet kaptam futócipőt húzni, és indulni, hátha ott vannak a kecskék, vagy megvárt a komp...csak az a kár, hogy innen odajutni nem megy csak úgy, és addigra meg aztán csúnyán elfárad az ember...még szerencse, hogy éjszaka van, és ilyenkor nem futkosunk, ugye...na, de majd holnap! Reszkess Liget! (öttusabetegség???)

Re: öttusabetegség

(Gyula bá, 2011.05.10 06:04)

Apám falun nőtt fel, biztos innen ered... A komp, és a gidák is várnak.
"Bukdácsolva is hálás vagyok, hogy felé
lejt minden utam" (F.Á.)
Jó tudni, nem vagyok egyedül, és úgy szenvedünk különös betegségünktől, hogy közben élünk igazán!
:)