Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kossuth Lajos azt üzente

Láttam kosutlajost! Többet is. De a legnagyobbat most elmesélem.Öttusalovaglásban az elmaradt ugrást hívjuk így. Némi magyarázattal muszáj szolgálnom, mi is ez valójában. Jónak, azt az ugratást mondjuk, ha ló és lovasa, együtt repül az ugrás felett, jó időben adva a szárat, kiemelkedve a nyeregből, kicsit előre dőlve könnyítünk a ló hátán. Hogy honnan származik az elmaradt ugrást cikiző mondás, és melyik pihentagyú sportbarát találta ki, sajnos nincs tudomásom. (Érdemes lenne utána járnom)Szóval a kosutlajos. Nagyon látványos. Arról van szó, hogy a ló elugrik már, de nem így a lovasa. Gyakorlatilag ilyenkor, a derék négylábú, magával rántja a tehetetlen, rongybábura emlékeztető emberünket. Ez a mutatvány gyakran jár a kengyel elvesztésével is, és kezdődhet a kétségbeesett kalimpálás, a biztonságot adó vaskarika felkutatására, a további fityegést elkerülendő. Ritkán van úgynevezett osztott ugrás öttusa versenyen. Itt bezzeg! Ezt úgy kell elképzelni, hogy középen is volt egy oszlop, a két kitörő között. Választani kellett, vagy jobb, vagy a bal felét ugrod meg. Nos, az én mindenre elszánt barátom, egyenesen a közepét célozta meg, szépen az ugrás felé kanyarodva, gyönyörű ritmusban, már-már tanári stílusban. A ló azonban tisztában volt saját képességeivel, az oszlopot illetően, és megállás, majd némi töprengés után, maga választott, s helyből megugrotta az akadály egyik felét. Na, ilyet még nem pipált a legvénebb látványtervező sem. Hősünk olyan ívű nyújtott testű csíkot húzott az égen, hogy szivárvány legyen, aki hasonlót produkál. De ez még semmi. A landolás a nyereg mögé sikerült, egyenesen a ló farára. Magyar Zoltán olimpiai bajnokunk magyar vándora kismiska volt ahhoz képest, amit ezután láthattunk. Vágta közben, nyeregkápán átmászni, leküzdve a lovas gatya beakadó ülepét, nem semmi. Az i-re a pontot az tette fel, hogy mire újra nyeregbe tornázta magát, a ló megállt, és a sportfilmekben szokásos, lassított felvételhez hasonlóan, de annál nagyobbat puffanva fogott talajt szegény. Mit mondjak? Iszonyú önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy  hasra ne vágódjak, és a talajt püfölve adjam át magam, a sikítva röhögésnek. Ejnye, bajtársat kinevetni…csak befelé.Ekkor még nem tudtam, hamarosan én következem, és amit előadtam, az is vicclapba illett volna leginkább. Folyt köv.

szegény-gazdag



 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.