Különvélemény
„Vannak emberek, akik szellemi zacskójukban egy csomó keményre szárított, gömbölyűre csiszolt vélemény hordanak magukkal, mint ahogy gyermekek a játék golyóikat és csak úgy könnyed fricskával kigurítanak egyet-kettőt belőlük…” (Karácsony Benő)
Az észosztásnak nagylelkű adományaként gurítják elibünk, nyilván azzal a biztos tudattal, hogy rögvest magáévá teszi a tátott szájú hallgatóság és innentől ez lesz a mérvadó az üdvözítő, a mindenek feletti bizonyosság.
A vélemény, egyfajta gondolkodást, hozzáállást fejez ki, szűkebb-tágabb környezetünkkel kapcsolatban. Érzéseket formál, melyek meghatározzák a jó rossz, szép csúnya, szeretem gyűlölöm fogalmát, illetve saját viszonyulásomat a világhoz. Az idők során ezek változhatnak, - a megismerés csodákra képes - de a lényeg, hogy ha más nyitott is rá kaput, végül e vélemény, a sajátod legyen!
Oda akarok kilyukadni, legyél merész, állj a dolgok elébe, ismerd meg és két kicsi kezeddel formáld gömbölyűre a véleményed. Meg is oszthatod, de ne látványosan hangosan, hanem csak, mint tetteidben mutatkozót. Mert ahogy teszel, az vagy igazán, mondta Micimackó, mikor beleszorult a mézesbödönybe…
No és hát az öttusával kapcsolatban (ha már idefújt minket a szél) mi a vélemény? Kell, akarom, szeretem nélkül nincs ölelés, egymás tenyerébe csapó önfeledt szárnyalás, és ezt nem is akarhatja más, kizárólag TE.
„ Ami vagy, amit hinni se mersz,
Hogy egyedi vagy, ami csak te
lehetsz,
Hogy ami bánt az szebbre
csiszol,
Amit látsz, amit érzel, azt értsd
meg jól.”
