Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Madárfütty, halk vízcsobogás, lágy szellő

Jó esetben vannak párok. Ez a story a kerékpár-ról szól. S jutott eszembe nektek köszönhetően, mert mostanában egyre többen álltok rajthoz triatlon versenyeken, és hozzátok el az érmeket, a helyi versenyzők orra elől. Még szép! Hiszen adva van a nagyszerű úszó, futó képesség, már csak tekerni kell hozzá. Ami edz, ráadásul sikerélményt is ad, naná!
Hajdanában-danában, pontosabban Százhalombattán edzőtáboroztunk. Úgy volt kitalálva, hogy kerékpáron hajtottunk az uszodáig, meg vissza, egy remek kis töltésen a Duna mellett. Madárfütty, halk vízcsobogás, lágy szellő. Egyik anyuka mondta ugyan, hogy az ő fia kevésbé, szinte egyáltalán, és azt is alig… (nem)tud bringázni, de ez valahogy feledésbe merült az események sodrásában. Első nap, mikor nyeregbe pattantunk, és kiadtuk a jelszót, irány az uszoda, a helyi szmogot felülmúló, hatalmas porfelhőt kavarva kanyarodtunk fel a gátra, mint egy óriáskígyó, csörögve, csilingelve egymás után. (Na igen, ekkor még negyven fő alatt nem is volt létszám.) Egy idő után, gondoltam hátra pillantok, és gyönyörködöm kicsit, a mosolygós gyerek arcokban. Már indulni készültem tova, de a távolban, akár egy délibáb, rezgett valami gyanús kép. Távcsövem nem lévén, de szemem mint a sasé, lassan kibontakozott a dráma. Az én feledésbe merült barátom tolta a bicaját. De hogyan! Mint kiderült, az első kanyarban elszállt, épp csak annyira görbítve el a járgányt, mint egy kifli, és mindennek  tetejébe, a bokájára esett övtáskájával, sikerült magát kipányváznia is. Szerencsétlen, tyúklépésben araszolt utánunk a félkörré alakított egykor volt bicikliét húzva-vonva. Kettejük újraélesztése után, magam elé parancsoltam, remélve így nem lesz baj, de az én kis hősöm, néhány szabályos sinusgörbét rajzolva, leszáguldott a gátról… egyenesen a Dunának. Egy jókora kő azonban megmentette a fürdéstől, és a tökéletes szaltó, amit fölötte végrehajtott, vitán felül tíz pontot ért. Happy and? A két napra rá rendezett kerékpáros akadályversenyen, hibátlan pályát teljesítve, a középmezőnyben végzett, fülig érő szájjal, büszkén fogadva a gratulációt.

Nézőpont kérdése, hogy ez egy sikertörténet, avagy micsoda veszélyeket rejt egy nyári öttusa tábor…
 

Reszkessetek triatlonosok!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hozzászólás

(Hajabácsné Linda, 2011.05.02 20:52)

Kedves Gyula!

Ez is egy tök jó bejegyzés, amire nem nagyon lehet válaszolni! Az, hogy nincs hozzászólás, nem azt jelenti, hogy nem olvassuk a honlapot, vagy nem érdekes, amit írsz. De egy gondolatmenetre, vagy versre, ugyan mit lehet hozzászólni? Elgondolkozom rajta, egy kicsit jobban megismerlek, és visszaáll az agyam hétköznapi problémamegoldó funkcióba. Hiszen a hozzászólás nem egy csillaggal jelölt mező, melynek kitöltése kötelező....
Amúgy a tatai táboros rossz hírre szívem szerint reagáltam volna, csak nem lett volna túl sok értelme. Nagyon csalódottak vagyunk, és nem az ingyenessége miatt! Ez volt az elismerés, a megérdemelt jutalmuk a kis sportolóknak, az egész éves munkájukért.
Írjál légyszi nekünk továbbra is!

Üdv, Linda

Re: hozzászólás

(Gyula bá, 2011.05.02 21:29)

:)
A Tatát én is sajnálom, de ami késik, nem múlik! Akár az őszi szünetben, erre ígéretet is kaptam. Nyárra próbálok találni helyette mást, mert túl mindenen, az együttlét fontos...én már csak tudom. Ha maradni leszünk kénytelen a KSI-ben, majd varázsolunk magunknak tavat, s vidám nyarat!