Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Meglepetés

Anyuék hihetetlen leleménnyel, és álcázási stratégiával megáldva, a szekrény mögé bírták rejteni a karácsonyra nekünk szánt csocsót. Kb. az első hely volt ahol megnéztük, bár hozzá kell tegyem, tesómmal igen csak tapasztalt nyomozóknak számítottunk ilyen ügyekben. Velünk szemben esélytelen lett volna bárki, szimatunk csalhatatlan volt ajándékkutatási szempontból. ( Is.)  Meglepettségünk nem sikerült mindig őszintére, de igyekeztünk úgy csinálni…nahát, még ilyet, aszta(!) Pedig a meglepetés akkor szép, mikor az váratlan, ebből kifolyólag nem várt. Általában öröm, akár ha okozod, vagy neked szerzett, és úgy ér, hogy a szád is tátva marad. Persze létezik a kellemetlen változata is, amiről ünneprontás lenne most beszélnem, helyette csak eltöprengek itt a kandalló előtti hintaszékben.

Szerettem a karácsony délelőtti edzéseket. Fenn a hó borította hegyen, nyulak, őzek lábnyomán szeltük a szikrázó havat. Erőnket, kedvünket tovább fokozta az ünnep, várakozással teli izgalma. Ajándék volt ez is, hópehely csomagolásba kötve. Nem járt mellé meglepetés, mert megszokott és természetes volt. Különlegessé mégis az tette, hogy öttusázó lehettél itt az erdő közepén, ahol a fák tisztelettel hajoltak félre, és az ágaikról nyakunkba zúdított havat is barátságból tették.

Azt szeretném kérni karácsonyra, hogy a decemberi edzések színtere ne holdbéli tájra hasonlítson, hanem töltse meg gyerekzsivaj, akikre rá van írva – öttusázó vagyok. Ez lenne ám Meglepetés!

 

 

Játszanék vele

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.