Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyelvtan óra

Suliban… Ének - dalok, tesi - kidobó, matek - kettő meg kettő, földrajz - tenger, sziget, más országok, élővilág - béka, virágok… nyelvtan - na, itt a probléma! Az, hogy egy t, két t, Ottó, rendben is volna, de az igeidők?! Mit is tanultunk? Jelen múlt jövő. Micsoda tévhit! Most elárulom nektek, hogy a jelen, nem létezik. Egyszerűen nincs. A most, röpke pillanat, ami azon nyomban múlttá válik, és olyan formába önti magát, hogy változtatni rajta, már nem lehet. Kész passz. ( nem a labda átadás) Marad tehát a múlt és a jövő. A múlttal azt lehet tenni, hogy emlékként őrzöd belőle a szépet, és elfelejted, (nem könnyű) ami rosszul sült el. Bár tanulni abból is lehet, sőt kell is! A fontos, inkább úgy mondom, a legfontosabb, a jövő! Mert olyanná teheted, amilyenre akarod. Lehet színezni, faragni, felemelni, várni és vágyni rá. „az életünk nem más, mint állandó, nyugtalan örök várakozás…” A várakozás a legjobb dolog a világon. Míg van mit várni - versenyt, tavaszt, szünidőt, valamit, valakit… addig minden oké!

 „Gyertyára sem vet
rossz fényt az, hogy folyton fogy:
amíg világít.”
Fodor Ákos

helyesírás

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.