Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párharc

Nem is tudom, hogy fogalmazzak. Az arcunk lejjebb eresztett az biztos. Ma délután megmérkőztünk és ha nem is maradtunk alul, a döntetlen felért egy vereséggel. Egyesületen belül, szakosztály viadal zajlott kajakosok és öttusázók között az uszodában. A jegyek már elővételben elkeltek, tele volt a lelátó. A lázat mérni lehetett volna. Legalább negyven fokos izgalmi lázban égett mindkét csapat. Sajnos az égés nekünk meg is maradt. Pedig milyen jól indult! Sima győzelem a váltóban. Rutinos mozdulatok itt, kétségbeesett  kapálózás ott. Na jó beismerem, kissé elfogult a tudósító. A fél uszodahossznyi győzelmeket lehetne  árnyaltabban értékelni, mindenesetre kezdtük felhúzni a nemzeti lobogót. A váltóversenyt vízilabda mérkőzés követte.  Nehezen tudom leírni, könnyben úszik a billentyűzetem...sima három null oda.  Alig páran fulladtak csak bele, sajátos házi szabályunk ugyanis megengedte a labdaszerzés bármilyen formáját. Az erre kitalált legjobb módszer pedig, ha felmászunk az ellenfél hátára és finoman víz alá nyomjuk pihenni. De ma ebihalak küzdöttek oroszlán fókákkal. Ugye nem kell mondanom, melyik vízi lény szerepét játszottuk? A sportszerűség azt diktálja, gratuláljunk nekik, jobbtól kikapni nem szégyen.
A kajakosok holnaptól egy másik uszodában lapátolnak. Hosszú, kanyargós, a láthatárig, s vissza nevű, ismertebb nevén a Duna. Kívánunk nekik uszálymentes vidám napokat! Ha  szél szembe fújna, őket is arra bíztatom, tegyenek rá egy lapáttal, de ne feledjék, nyáron visszavágunk!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

titkos

(titkos, 2012.05.13 09:15)

ez jó volt

Re: titkos

(Gyula bá, 2012.05.13 09:34)

Húha! Micsoda titkok lapulnak itt?!
Ó igen. Rég volt, jó volt... :)