Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Te szeretsz?

Szeretni kell. Ez az egyetlen lehetőség. Nélküle a semmi van. Nélküle semmi sem jó, semmi sem sikerülhet. Hát szeress! Maradjunk az öttusánál.
Hajnali hat óra. Mindent hó borított, repkedtek a mínuszok. Néhány gázlámpa sápadt fénye, kísérteties képet festett a mozdulatlan víz fölé. Az uszoda, mint egy alvó sárkány, itt-ott párát lehelt a sötétségbe. Álltunk a folyosón egy szál fürdőgatyában, odapréselődve az éppen csak langymeleg radiátorokhoz. Visszaszámlálás, három kettő egy zéró. Meztelen talpakkal a bokáig érő hóban, üvöltve, ahogy a torkunkon kifért, vetettük magunkat a vízbe. Így kezdődött az úszó edzés. Egy hónapig jártunk a Császár uszodába, mert a miénket, a TF uszodát, karbantartották akkor. De a csepeli sporttársaim, ott edzettek télen-nyáron. A mellettünk lévő pályán voltak, és emlékszem az egyik gyerekre, akit a fagyhalál kerülgetett már. Penge vékony lila szájjal rimánkodott az életéért. Reszketve dadogta, fáj a hasam. Az edzőjük bedobott a vízbe egy vasszéket. Ülj rá, és pihenj-mondta… Volt egy brűgölő, így hívták a kis meleg vizű medencét, ahol kiolvaszthattuk magunkat  edzés után. Életet mentett. Ez csak egy epizód, de hány ilyen van! Mikor fáj, nem megy, belehalsz. Mi hát ami visz, ami itt tart? A válasz nem lehet más, mint a sport, az öttusa szeretete.
A csepeli társaim zöméből, kiváló öttusázó lett, mert azok akartak lenni. Talán, mert mindenen túl - szerették.
Hányan lennénk ma a csoportban, ha így kéne edzenünk?

Edzői utasításra ez nem megy. Te vagy, aki szeretni tudja. Reménykedem.

 

Vágj léket

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nem semmi...

(Wagner Eszter, 2011.10.25 12:35)

Hát, nem semmi... Így edzeni... Ma ehhez képest luxus van...
De a kérdés jogos: Hányan lennének ma, ha így kéne edzeni? Hányan lennének, ha nem lenne autó? És még sorolhatnánk....

Re: Nem semmi...

(Gyula bá, 2011.10.25 19:03)

Ugye? Bezzeg a mi időnkben! :)