Úszás, futás, kéttusa és öttusa gyerekeknek

Egy biztos, dolog van. Mi előttünk, az születőben, benne, mint feladat, mögöttünk, a már albumba ragasztott. Ők a leszvanvolt háromfős csapata. E díszes kompánia azért verbuválódott, hogy legyünk. S kezünkben mi van? Marokba zárt sors, elbújt vonal a tenyérben, kik határait szabják a létnek, mivé leszünk, miért vagyunk. Ki tudja? Hej! Az viszont tudható, akinek tenyere, talpa viszket, nem szúnyogcsípéstől, hanem az edzéshiánytól, annak dolga és helye van a sportban. Biztos vagyok benne, kereste a mozgás örömét az öttusán túl is, oldva valamicskét a hiányérzeten. Jó dolog a pihenő, de még jobb edzeni végre. Hm? Ne keressünk magyarázatot, miért. Közhelyes szavak úgysem fedik. Hogyan lehetne elmondani, milyen az édes, hogy szükségem van rá, ahogy égnek a kékre, dalnak a fülre, a takarító néninek meg a seprűjére. Szóval Szeptember, még nyújtom a percet, de várlak is már. Az első fejes, első karcsapás, csobban a kanyarban, fényességes kedvemre az iskola sem vet árnyékot, hisz oda ugyan úgy edzeni járok. Fejre gyúrás, az izomagytól messze távol, a tudás hatalmában játszik vezető szerepet. Tudni pedig, hogy a dolgok mi fán teremnek, a szempontokat mérlegelve, fontos tényező. Valamivé leszünk, valamiért vagyunk. Hajrá!

A világ nagy mesekönyvében, tündérek és sárkányok között valahol, írva vagyon az „Arra születtem” kezdetű fejezet. Kár, hogy nem kapható… de kitalálni nem tilos.

Szeptember másodikától, a viszkető végtagokra gyógyulást hozó edzés készítmény, kiválható. Rendszeres használatával, garantált az épülés. Mellékhatások tekintetében, kérdezze magától, mennyire édes az öttusa? Keserű hatásokra nem ajánlott!