Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Véráldozat... neked annyi!

KSI? Kinek Sajog Izomláz? Például. Amúgy valami sportiskola, de izomláz veszély nem fenyeget mostanában, ha csak azért nem, mert meggondolatlanul utána kapsz egy hirtelen ötletnek, s rögtön befájdul a mozdulat, a semmittevésből kifolyólag.
Naná, hogy néztem. Ki nem? Micsoda áldozat! Lemondás, aszkétizmus és társaik. Tévedés. A sportoló nem áldoz fel semmit. Azért gyötrődik, mert szeret gyötrődni. Amit elhagy, az kevésbé fontos számára, mint az edzés, a versenyek. Szóval, ne félj, hogy bármiről is le kell mondanod, és áldozatokat kell hozni a sikerért. Aki tam-tam dobok kíséretében véráldozatnak éli meg az edzéseket, az nem jut messzire, és tuti nem lesz élsportoló. Na bumm. Lehet élenjárni másban is, de az már igaz, a sportsikerhez kevés hozzá fogható akad.
Á, kész. Én az ügyes, a hipp-hopp, a már-már virtuóz, azzal kell farkasszemet néznem, hogy bénulok. A saját gyerekeim, térdüket csapkodva kacagnak ki, hová ütöttem a labdát, (ha nem épp mellé suhintottam) botlottam bele, meg hasonlók. Nem borzasztó? Egyre többször választom a lelátót, leszek közönség, és vigasztalódom azzal, mégis csak tőlem örökölték a penge mozdulatokat, nem igaz?
Csak benéztem, ahogy az öreg portás járja megszokásból végig az üres parkot. Nem szándékom nyár végi harangokat kongatni, hisz nincs is még az. Csobbanunk?

Csobb

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.